Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 5. szám - Varga Imre: Védettek, védtelenek (Beszélgetés Baráth Tibor szociális munkással)

- Igen. Az elfoglaltságaimon túl szocmunkásképző főiskolára, a Wesley levelezőre, meg pszichodráma-képzésre is járok kedvtelésből. Hosszú távon a segítést szeretném választani, de igazából tanítani is lenne kedvem, méghozzá terepen. Tehát szupervízorkodnék. A szupervízió az számomra tanító szerep.- Alighanem voltak próbák, törések a te életedben is bőven. Mondd cl, hogyan estél vissza az elvonó után? Szép idő volt, jól érezted magad, ugye, ez már maga a mámor.- Szép idő volt, jól éreztem magam, és mivel a szomszédom sört ivott, én is sört kértem a kocsmában, ennyi. Két hét múlva erősebben ittam, mint korábban, mert előtte csak sö- rözgettem, utána meg már vegyesen a rövidet a sörrel. Aztán később a sört elhagytam, és maradt a rövid. Nem próbálnám meg még egyszer. Ez a nagy feladat, úgy létezni szesz nélkül boldogan és kiegyensúlyozottan, mégsem az állandó megfosztottságot érezve...- ...hanem szabadságot átélve.- Igen. De nagyon sok absztinens ezt nem tudja megtenni. Azért van közöttük olyan sok utálatos, megkeseredett ember. Tényleg sok van. Merthogy állandó harcban állnak a hiánnyal, a megfosztottsággal. Azt gondolom, igazán nagy tudomány kiegyensúlyozottan élni úgy, hogy közben valamit nem tehetek meg. Nem tudom, hogy ez az esetemben mennyire sikerült. Azt sem tudom, most mennyire harcolok vagy nem harcolok, és annak, hogy én itt dolgozom, van ilyen vetülete is. Ezzel a hiánnyal valamit kezdeni kell és nyilván átfordítani is. Biztos, hogy van egy ilyen vetülete mindenféle magasztosnak vélt küldetésen túl.- Te nem iszol semmilyen szeszes italt?- Nem iszom. Épp a napokban történt meg velem. Harapófogóval bontottam föl a sört a kőművesnek - tudod, építkezem. Az apámtól láttam ezt, az apám mozdulata volt, és legény koromban ugyanígy bontottam fel a sört, amikor dolgoztam. Merthogy mindig ilyen barkácsolós, építkezős pali voltam. Megcsapott a szaga és abban a századmásodpercben, amíg érzékeltem az orromban a sörnek a szagát, megvillant előttem az egész előző életem. Megértettem, hogy teljesen reális a veszély. Most, lassan tíz év nem-ivás után pontosan megértettem ott, amikor felbontottam a sört, hogy két hét múlva már pálinkát iszom, ha megkóstolom. Le kellett küzdenem a vágyat. A kísértés pillanata volt tettenérhető. Megdöbbentem.-Az evangéliumban van egy szabadságra vonatkozó mondat, ez gyakran az eszembe jut. Mindent szabad, de nem minden használ. Ha nem használ, miért tegyek a káromra? Magamnak ártva a szabadságomat korlátozom.- Ez jó. Ez fontos gondolat, hogy az ember a szabadság nevében ne ártson magának, az életnek. Én egy más megközelítésből csinálom a dolgot. Egy terapeuta nő mondta nekem, hogy: Tibor, ha az ember tudja, hogy a víz alatt nem szabad levegőt venni, akkor miért akarna? Mondjuk ez a tiltás irányából fogalmaz inkább és nem a szabadság felől közelítve.- Azf mondtad a múltkor, fontos az intuitív képesség is, s ha időnként megszólal a belső hang.- Az egyik délelőtti részegség után fésülködtem a tükör előtt már józanodva, amikor megszólalt a tükörképem, és azt mondta: Megdöglesz! Meg fogsz dögleni! Annyi ideig nem tartott, ahogy most kimondom. Hanem egy villanás volt, és láttam. Később ezt elmeséltem a pszichiáternek, aki megfelelőképpen magyarázta. Azt mondta, hogy ez bizony delíriumos állapot volt. Majd elmeséltem egy ezotériában jártas embernek, aki úgy gondolta, ez egyértelműen üzenet volt. Utána tényleg annyira rosszul voltam, annyira beteg, hogy már inni sem bírtam. Akkorra már napi egy liter töményét elkortyoltam. A kaja nem maradt már meg bennem. Nemsokára abba is hagytam az ivást. Ez volt az üzenet értelme. A másik hang az sokkal pozitívabb volt. Akkor történt, vagyis úgy kilencvenkettő- kilencvenháromban, amikor nagyon elmélyülten foglalkoztam a taoval, olvasgattam a könyveket, meditáltam és azt hiszem, éreztem a lényegét. Állok a harmincnyolcas buszban. Baromi sokan vannak és utálom az egészet, mert nyár van, és alig tudok kapaszkod70