Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Varga Imre: Védettek, védtelenek (Beszélgetés Baráth Tibor szociális munkással)
ni, mert közben lökdösnek, nyomnak, böködnek. Ekkor balról föntről energia ér, és mindjárt szeretni kezdem őket. Akkor azt mondtam, hogy OK, a busz jó úton pöfög.- Az alkoholt nem felejtheted. Most másoknak segítve megint ekörül forog az életed. A segítségre szorulók közt a te próbáddá is válik az ő nemisszaságuk. Az alkohol lett a sorsod mozgatója?- Hát nagyon úgy néz ki, hogy igen. Legalábbis az én eddigi életem azt mutatja, hogy átálltam a másik oldalra. Amikor kibontottam azt a bizonyos sört a mesternek, nagyon megijedtem és nagyon elgondolkoztam azon, hogy tényleg mi történik vagy mi történt. Nem nagyon akartam elfogadni az AA-soknak azt a mondatát, hogy alkoholista maradok életem végéig. S hogy Tibor vagyok, alkoholista, ha a csoport előtt be kell mutatkoznom, ezt baromira nem szerettem és a mai napig nem szeretem, mert stigmatizál, megbélyegez. Azt gondoltam, ha az ember elszakad a szertől, amitől függött, munkát vállal, újra megtanul szeretni, családot alapít, akkor ő gyógyult. Merthogy akadály nélkül beilleszkedik. Hozzáteszem, saját véleményként, hogy nem keseredik bele az absztinenciába. Nem válik ideges, szomorú, megfosztott emberré, hanem megtanul harmonikusan élni a szer nélkül, akkor jó, akkor gyógyult. De az ilyen élmény az elméletemnek ellene mond, sajnos.- Próbálj visszagondolni, mi volt az, ami a sorsodat italközelbc siklatta.- Nézd, vidékről, Békés megyéből, a román határ közeléből kerültünk föl 1962-ben, én akkor hat éves voltam, és itt kezdtem az iskolát Budapesten. Villamost akkor láttam először életemben. A szüleim gyakorlatilag menekültek. Apám ugyanis kisiparos volt, asztalosmester. A falu egyik legjobb módú családja volt a miénk. Igenám, de jött a kátéesz- szervezés hatvankettőben. Az öreget először be akarták léptetni a pártba, nem lépett be, nem lépett be a kátéeszbe sem, így aztán annyi adót róttak rá, mint az összes kisiparosra együttvéve a faluban. Gyakorlatilag menekülni kellett, úgyhogy mindent felszámoltunk, felköltöztünk Pestre. Itt pedig nekiálltunk építkezni, majdnem pénz nélkül. Na most, a szüleim sem voltak abban az állapotban, ami a szülőknek jó esetben megadatik. Minálunk nem volt kiegyensúlyozott, nyugodt családi légkör. Ráadásul az apám alkoholizálása, bár mindig is ivott, ebben az időszakban kezelhetetlenné vált.- A szakmáját folytatta?- Persze, folytatta, egy kátéesznél helyezkedett el, mint alkalmazott. Ráadásul elég komoly egészségügyi problémái voltak: visszeres, befekélyesedett láb, aztán a gyomorfekély. Szóval a mindennapi életét megkeserítő betegségei támadtak, és hosszú távra nem nagyon lehetett tervezni. Aztán megműtötték a gyomrát, mert akkor abban az időben még ez volt a kezelés. Nem lehetett tudni, mi lesz velünk. Én bekerültem a suliba egy ilyen családi háttérrel. Akkor ott, mivel balkezes voltam, átszoktattak a jobb kézre.- De maradtál balos?- írni jobb kézzel írok, de ballal dolgozom. Most már azt is tudom, hogy diszleksziás, meg diszgráfiás is vagyok, úgyhogy ezek a dolgok elegek ahhoz, hogy az ember begyújtson néhány traumát.- Vagi/ pedig, lm feladatként vállaljuk, nagyon komoly belső munka, alkalom az önismeretre.- Akkoriban ezt nem tudtam megoldani. Zárkózott voltam és nagyon magányos. Bár fölvettem egy olyan imázst, hogy baromira laza vagyok és lekezelem a dolgokat, félvállról veszem, könnyen megoldom, és elvigyorgom a helyzeteket. Volt két barátom is. De azt hiszem, hogy azokban a kapcsolatokban eléggé alárendeltem magam. Nem éreztem magam jól velük. Elég hamar bejött az alkohol a képbe. Otthonról is hoztam a mintát. Emlékszem, már tizennégy éves koromban előfordult, hogy ittam.-A tested, idegrendszered megbírt a szesszel?- Tetszett, ízlett. Emlékszem rá, hogy dézsmálgattam a bárszekrényt. Az apámmal vállvetve fosztogattuk anyám készletét, és mindig az öreget szúrták le, mert akkor én még nem keveredtem gyanúba. A középiskolában mi már elég rendesen piálgattunk hétvégeken, előfordult, hogy hét közben is. 71
