Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Varga Imre: Védettek, védtelenek (Beszélgetés Baráth Tibor szociális munkással)
gítéshez való viszonyunkat újragondoljuk. Véleményem szerint komoly személyiségváltozásokat indított el bennünk az itt végzett munka, mert mondjuk, a keretek tartása részünkről és tartatása részükről, és ebben a nemek kimondása néha nagy belső küzdelemmel járt. Azokat a rossz szerepeket, amiket nagyon sok esetben a segítők játszanak, mi nem akarjuk. Nem ülünk a kliens nyakára, nem oldunk meg helyette semmit, így nem gyűjtünk be magunknak olcsó sikereket. Az első időben vissza kellett fogni magunkat. Úgy segíteni tehát, hogy jelen vagy, de nem avatkozol be.- Adj csikódnak szabad mezőt, és meglátod, hogy mit akar.- így van. Ezt elég nehéz volt megtanulni. Vegyük példaképp a kerettartást. Azt mondom, hogy milyen liberális a házunk, ugyanakkor azt is mondom, hogy kemény a rendje. Attól kemény, hogy azokat a kereteket, szabályokat, amelyek benne vannak a házirendünkben, azokat be is tartjuk. Akkor is, hogyha a szívem vérzik a kliensért. Erre viszont képessé kell válni a szociális munkásnak. Méghozzá úgy, hogy ne bukjon bele lehetőleg. Tehát érzelmileg ne viselje meg annyira, hogy amiatt ő károsuljon. Kemény menetek voltak. És ezeket előre sejtettem. Nem onnan, hogy szociális munkás vagyok, hanem hogy magam is szenvedélybeteg voltam. Akkor tanultam én meg, minek mi a súlya, és hogy milyen működés mögött milyen erő hat. Azt is, mi kell ahhoz, hogy valaki biztonságban érezze magát. Két éves küzdelem, míg a munkacsoportunk kialakult. Közben sokat változtunk, javunkra válóan. De nem kívánom vissza azt az időt.- Vannak országok, ahol szakmai csoportokba meghívnak kívülállókat, és az számukra mindjárt világosabb, amit a szakemberek, a szokások, rutin, a tudás meg a belterjesség miatt nem mindig látnak át. Te is a szakmán kívülről indultál, számodra még minden új volt, minden lehetőség volt.- Hát az első időszakban egészen biztos. Meg vagyok győződve, hogy helytállók is voltak akkori felvetéseim. Mert az akkori terveim szerint működik máig a ház, és viszonylag jó eredménnyel. Az első tizenkilenc emberből hét megmaradt, végigcsinálva a két évet. A legszebb az egészből, hogy mind az én csoportomba jártak. Persze ennek is megvan az oka. Egyrészt rajtam kívül állóan, másrészt rajtam is múlott.- Mi múlott rajtad?- Nézd, én egész pontosan tudom, hogy amit én bevittem, az hiteles volt. Azt szoktam mondani, és alighanem hatásosan: Ha én meg tudtam csinálni, ti mért ne tudnátok megcsinálni. Hiszen mi különbség volt közöttünk, amikor belefogtam? Most se sok van. De akkor ugyanolyan kétkezi melós voltam, mint ti. Ugyanúgy elváltam, meg a többi. Amit én feladatomnak is tartok, tehát hitet adni ehhez a megváltozáshoz, az sikerült. Ez múlt rajtam tehát, elhitetni velük, hogy ők ezt meg tudják csinálni. Ami viszont nem rajtam múlt, hogy itt viszonylag válogatott emberek vannak. A felvételi beszélgetéseink is válogatások. A választottakból volt egy spontán kiválasztódás. Ugyanis a csoport, és a mostani is úgy szerveződött, hogy megkérdem: Uraim, ki akar hozzám járni? Nem tudom pontosan, milyen benyomást keltek az emberekben, de hozzám a motiváltak közül is a motiváltabbak jelentkeztek. A csoportunk összetétele viszonylag szerencsés volt. Ez nagyon fontos. Akkor még hozzátettem azt, ami a képességeimen múlott. így sikerült tehát. Ez eléggé hízelgő, és számomra mindenféleképp nagy elégtétel volt. Szakmai elégtétel is.- Nyilván ez röptetett és kiegyensúlyozta a korábbi megpróbáltatásokat, begyógyíthatta a szakmai csatározás közben kapott sebeket is.- Persze. De ettől nem lettem népszerűbb a szakmai csoportokban. Talán mert számonkérő, kerettartó voltam.- Mi a módszered, amivel megújítod magad? Túl a szakmai sikerélményeken, mit teszel?- Kertészkedem. Most készülök családot alapítani és építkezem. Gyakorlatilag majdnem minden munkát én végzek, amit csak tudok. Ennek két oka van: az egyik az, hogy nincs szakmunkásra pénzem, a másik pedig, hogy szeretem csinálni.- Változatosan élsz? 69
