Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 5. szám - Varga Imre: Védettek, védtelenek (Beszélgetés Baráth Tibor szociális munkással)

dolgozni kell. Nem így szól a történet. Viszont minden rendelkezésünkre álló eszközt biztosítunk lakóink számára az elhelyezkedéshez. Expressz újság, Népszabadság, nyilvános készülék, de ha nincs pénze, innen is telefonálhat az irodából. Egyébként ott van kint a folyosón a készülék, vissza tudják őket hívni a munkáltatók, de ha annyira nincs pénze, befizetjük munkaközvetítőhöz. Két hónapig adunk az új lakónak napi egy étkezésre elegendő konzervet. De! Azt vizsgáljuk az első időszakban, hogy az állapotához képest mindent megtesz-e annak érdekében, hogy elhelyezkedjen. Ha nem, megpróbáljuk kipuhatolni, miért nem megy, és ha lehet, segítünk. De ha azt érezzük, hogy sumákol, akkor jön a kötelező előtakarékosság. Ez retorziónak tűnik, de nem az. Hanem ezzel kényszerítenénk a jóra.- Az előtakarékosságot összegszerűen meghatározzátok?- Persze. Nem kis összeg, havi tízezer forintról indít. Adunk egy időpontot, hogy tisztelt uram, mondjuk öt hét múlva bemutatod az általad először félretett tízezer forintot, abban az esetben, ha nem, akkor megköszönjük az együttműködést és el kell innen menned. A munkavégzés, mint csoportnorma, beivódott az itt lakók életébe, hat és átadódik. „Figyelj, légy észnél, mert itt melózni kell!" Olyannyira átadódik, hogy aki hozzánk jön, az már eleve tudja és elfogadja. Egyébként megéri gyorsan elhelyezkedni, hiszen csak két év áll a rendelkezésére, hogy történjen vele valami. Ha ő eltoszogat ebből fél évet, a végén visszaüt. Minél hamarább helyezkedik el ugyanis, annál folyamatosabb lesz a jövedelme, annál hamarább föl tud ruházkodni, később annál több megtakarított pénze gyűlik össze. Egyszóval, ezek a normák itt működnek és csoportértékekként hatnak. Úgyhogy viszonylag könnyű helyzetünk van, mert bizonyos fokig a ház élete önszabályozó.-Na és a minta!- Igen, a minta. Szóval, egy kicsit visszakanyarodva az én történetemhez, az a típusú szociális munkás vagyok, akinek az élete, persze nyilván bizonyos keretek között, de nyitott könyv. Szóval, ők tudják rólam, hogy ittam, tudják rólam azt, hogy mit tettem az életem megváltoztatásáért.- Ebben a gyógyító közösségben mi a te szakterületed?- Szocioterápiás csoportot vezetek. Itt különféle technikákat veszek igénybe. Például rajzolás, képzőművészet, zenehallgatás. Az egyik feladata csoportomnak például az volt, hogy rajzold le életed legboldogabb időszakát! Itt tulajdonképpen apropókról van szó, bármilyen technikát veszünk igénybe, ezek arra jók, hogy a saját élményt valahogy behozzuk, beszélgetést kezdeményezzünk. Az egyénitől a közös felé próbálunk mindig tágítani, és olyan részét kiemelni az egyéni történetnek, ami a többiek sorsával közös. Beszélgettünk itt már szeretetről, a szeretethez való viszonyról, a másik nemhez való közeledésről, a családról, a család fölbomlásáról. Fölmerülhet, mit kezdjünk a gyerekkel, aki ott van a feleségnél és nem látjuk öt éve. Az agresszivitás. Hol van a mi ingerküszöbünk? Mi az, hogy megalázkodni? Mi az alázat? Szóval, egy csomó nagyon fontos kérdés fölmerül. Ezeket a témákat nem okvetlenül az alkoholra futtatom ki. Persze nagyon sűrűn előfordul. Mert hiszen egy alkoholistának az élete arról szól, hogy itt piáltam, ezt dobtam el, azt nyomtam el. Nyilvánvaló, hogy lépten-nyomon előjön, de nem erre van kifuttatva. Hát a'szocioterápiás csoport nagyjából ilyen. Most már szervezünk házon kívüli programokat is. Az első turnusban a csoportommal mindig bent voltunk az épületben. Most úgy gondoltam, hogy kimozdulunk, és elmentünk moziba. Ez a csoport most indult, és első közös programként megnéztük a Légiós című filmet. A filmmel szemben nem volt különösebb elvárásom, hanem csak egyszerűen elmentünk a Corvinba. A nyolc emberből, akivel ott voltunk, amióta átépítették, jó ha egyikük járt már ott. Bent voltunk egy olyan térben, ahol ők nem szoktak lenni. Utána elmentünk pizzát enni, leültünk és beszélgettünk. Nem intézményi keretek között, hanem kint. Ezek jó történetek tudnak lenni, és hát folytatását tervezzük.- A természetbe sem ártana néha kiruccanni!

63