Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Varga Imre: Védettek, védtelenek (Beszélgetés Baráth Tibor szociális munkással)
- Nem tudom, így van-e. Ezekről a kérdésekről gondolkozva ezt az egészet spirituálisnak tartottam. Addig, amíg képtelenek vagyunk megmondani, kiből lesz alkoholista és kinek sikerül abbahagynia, addig ez számomra spirituális dolog marad.- Talán a személyes indítékokat érdemes megnézni.- De hát miket? Vannak támpontok, amik mentén lehet haladni? Számomra az derült ki, hogy nem nagyon. Amit én magamnak meg tudtam fogalmazni, a szeretethez való viszony rendezetlensége. Az alapséma nagyjából ilyen: engem nem szeretnek. Nem szeretnek, de miért nem? Nem szeretnek, mert alkalmatlan vagyok. Mert szőke a hajam és nem barna, mert alacsony vagyok és nem magas, magas vagyok és nem alacsony. Tökmindegy végül is. Merthogy ezek eléggé irracionális dolgok. A szeretetszomjból alakulnak ki a különféle devianciák. Az egyik ilyen deviancia a pótlólagos örömhöz jutás. Mondhatjuk itt azt, hogy az illető elidegenedett a saját személyiségétől vagy a természettől, mert hogy ezek mind örömforrások, örömet nyújtanak és szeretetre indíthatnak. Amikor tehát a szeretet vagy az érzelmek cseréjével baj van, mindjárt belépnek a devianciák. Ezt így gondolom nagyjából, így látom. Az alkohol is az egyik lehetséges kompenzáló eszköz.- Mit kárpótol?- Hát a látható alkalmatlanságérzést! Azt, hogy én valami miatt nem vagyok olyan, mint a többi, én nem érek annyit, én nem vagyok jó. Szóval, hogy én NEM.- Az ital idegenné teszi a nemet.- így van. Megélhetővé teszi a világot. A mi énkép-korrekciónk a gyakorlatban úgy néz ki, hogy mindenféle tevékenységet végeznek a klienseink, amit azért meg tudnak csinálni. Az apró sikerekből pedig azért nem lehet erősödni. Szóval ez tényleg az apró lépések taktikája. Itt nincsenek nagy felismerések.- Nagyon sok mindent el kell engednünk, vesztenünk, hogy újra kezdhessük megint.- Ok gyakorlatilag mindent elveszítettek, de még itt vannak.- Ha viszont a veszteség nem kényszerként hat, hanem a teljesebb élet érdekében.- Jajaj, hajaj! Hát akkor így lassan eljutunk akár a remeteségig is.- Nemrég olvastam egy írást, amelynek a szerzője az iszákosokat harmadrend misztikusoknak tartja. „Azok, akik isznak, nem ebből a világból valók." De ebben az anyagias világban a megvilágosodás eszközeinek és anyagiaknak kell lenni, véli a borissza szerző. Az iszákosságot pedig aszkézisnek tart ja. Hasonlítsunk csak össze egy tapasztalt nagyivót, egy jógit, vagy egy keresztény misztikust cs hihetetlen hasonlóságra bukkanunk, írja ugyanitt. Ösztövérség, ráncok, elhagyatottság. Az iszákosok Keresztelő Jánosra hasonlítanak.- Én nagyobb híve vagyok a szemlélődő, békés életnek és a természettel harmóniában létnek. Tehát a taoista beállítódás, ami hozzám közelebb áll. A remeteség az nekem gyanús. Nekem gyanús.- A taoisták között is volt számos remete. De úgy látszik, te másféle alkat vagy. Inkább talán társas, páros lény. De maradjunk a rejtett tudományoknál. Mikor ismerkedtél meg velük?- 1993-ban, amikor befejeződött a terápiám, akkor kezdtek el érdekelni az ezoterikus tudományok, és tanultam tarot kártyát, asztrológiát. Elmentem az Öle Nydahlnak néhány előadására, meg lent jártam Tarban, érdekelt a buddhizmus. Eléggé egyértelműnek látszott akkor számomra, hogy nincs nagy különbség a vallás meg tudomány közt. Hogy egy jól végrehajtott pszichoterápia eredménye ugyanaz az ember, mint akár a kereszténység vagy akár egy buddhista ember ideálja. Ez nekem nagyon összeállt abban az időben, és tartott is úgy két-három évig. Akkor kezdett ez borulni, nem is borulni, hanem egy kicsit halványodni, amikor rájöttem arra, hogy „na, jó, rendben van, pályát korrigálok, és segítő leszek", tehát megfelelni a korszerű európai elvárásoknak. Jó, elmegyek főiskolára, ahol, ugye, tanulni kell, ott jó jegyeket szerezni, meg a többi. Most itt tartok. Nem tudom, meddig folyik ez még így. Gondolom, amíg be nem sokallok, és akkor lefékezek, letérek. De ez már megint valami más lesz! 61
