Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 5. szám - Varga Imre: Védettek, védtelenek (Beszélgetés Baráth Tibor szociális munkással)

van csínja-bínja, fontos valamilyen egyéb technikát tanulni mellé, mondjuk valamilyen csoportvezetési módszert.- Ezek egy része megtanulható, más részük viszont csak önismeret szintjén megszerezhető tudás, ugye?- Attól függ, mit nevezünk tanulásnak. Magam a belső munkát is nagyon fontosnak tar­tom, lévén ez is tanulás. De a szervezett intézményi keretek közt folyó tevékenység ugyanígy fontos.- Azt hiszem, a pályaválasztás vagy -módosítás személyes okai is nagyon fontosak.- Szerintem is. Én erősen ittam. Kilencvenben hagytam abba. Azóta vagyok absztinens. Hetvenhattól kilencvenötig kohász voltam. A végén már acélgyártó főolvasztár beosztás­ban Csepelen. Kilencvenben, mikor abbahagytam az ivást, három évig terápiába jártam, kezdett érdekelni a dolog. Ezért elmentem egy szocioterapeuta képzőbe, ezt elvégezve a Tündérhegyen döntöttem úgy, hogy akkor segítő leszek. Főiskolára jelentkeztem. Igazából vagy öt évig a váltáson tépelődtem, görgettem magam előtt ezt a sziklát, mert nemcsak munkahelyet, de életformát is váltottam. Tehát nemcsak a kétkezi munkától mozdultam el a szellemiek felé.- Az a bizonyos életközépi fordulat. A dantei sötét erdő közepe. Amikor az igaz út megint elve­szett. A krisztusi kor. Meghalás, feltámadás.- Egyébként harminchárom éves voltam, amikor abbahagytam az ivást. Ez olyan minő­ségű élmény, mint amikor az egy fizikai testbe másodszor születik bele az ember. Ez pedig már teljesen más minőségű élet, mint a korábbi volt.- Az igazi megtérés, ha magunkra találunk.- Bistey Zsuzsa, nem tudom ismerős-e a név, mondta azt, hogy a szabadult szenvedély- betegek kiválasztottak. Abból a szempontból, hogy nagyon erős kurzuson vesznek részt, ahol erejük teljéből tanulnak. Tanulják magukat, meg a világot. Én ezt elfogadom. A kiválasztottságot nem valami magasztos küldetés szempontjából értem, hanem, hogy ilyen jó, kedvezményezett helyzetben vannak.- Talán minden ember kiválasztott. Am, ha ezt nem örömmel, alázattal éli meg, könnyen érezheti, hogy az ő kiválasztottsága átok, kínszenvedés.- így is meg lehet közelíteni. Mondom, öt év alatt lettem kész arra, hogy segítővé váljak.- Te nemcsak szenvedélybetegekkel, hanem fedél nélküli, utcára került iszákosokkal foglalkozol? Bár ismereteim szerint kevés a józanul élő hajléktalan. Könnyebben válik a szenvedélyek betegévé, mint a családban élő többiek.- Mi azt az elvet valljuk, hogy a hajléktalan segítésben, a hajléktalanság kérdésével úgy kezdeni valamit, hogy a szenvedélybetegséggel nem foglalkozunk, balgaság. A kútba hordjuk a vizet című kis kupié, ennek semmi értelme nincs. Abban az esetben, ha életmentést akarunk, gyorsan segítenénk, akkor ezt szabad. De amikor elkezdünk rehabi­litációról beszélni, vizsgálni kell azt, hogy az illetőnek milyen a viszonya a szenvedélybe­tegségekhez. Itt több minden említhető. Gyógyszer, kábítószer, ami a hajléktalanoknál ál­talában a szipu, játékszenvedély, alkohol meg a többiek. Szóval, hogy ezeket végig kell nézni, kezdeni kell velük valamit, tehát valamiféle felnőttkori személyiségkorrekciót vég­rehajtani. Ez viszont nem kétnapos történet.- Sokan a szenvedélybetegséget okozatnak tartják.- Ez ugyanolyan tévedés, mintha oknak tartanák.- Mi az, amit a művi mámor vagy a mesterséges lenyugvás megad? Mi hiányzik a lélekből, a tár­sadalomból, amit az ital, kábítószer pótol? Egy szakember szerint eltávolodva a külső és belső termé­szetünktől a természetes örömforrást is elvesztjük, pedig ez az életünk megélhető alapja. A szabad­ság, kiteljesedés helyett az iszákos, kábítószeres a pótszerek rabjává válik. 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom