Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Varga Imre: Védettek, védtelenek (Beszélgetés Baráth Tibor szociális munkással)
van csínja-bínja, fontos valamilyen egyéb technikát tanulni mellé, mondjuk valamilyen csoportvezetési módszert.- Ezek egy része megtanulható, más részük viszont csak önismeret szintjén megszerezhető tudás, ugye?- Attól függ, mit nevezünk tanulásnak. Magam a belső munkát is nagyon fontosnak tartom, lévén ez is tanulás. De a szervezett intézményi keretek közt folyó tevékenység ugyanígy fontos.- Azt hiszem, a pályaválasztás vagy -módosítás személyes okai is nagyon fontosak.- Szerintem is. Én erősen ittam. Kilencvenben hagytam abba. Azóta vagyok absztinens. Hetvenhattól kilencvenötig kohász voltam. A végén már acélgyártó főolvasztár beosztásban Csepelen. Kilencvenben, mikor abbahagytam az ivást, három évig terápiába jártam, kezdett érdekelni a dolog. Ezért elmentem egy szocioterapeuta képzőbe, ezt elvégezve a Tündérhegyen döntöttem úgy, hogy akkor segítő leszek. Főiskolára jelentkeztem. Igazából vagy öt évig a váltáson tépelődtem, görgettem magam előtt ezt a sziklát, mert nemcsak munkahelyet, de életformát is váltottam. Tehát nemcsak a kétkezi munkától mozdultam el a szellemiek felé.- Az a bizonyos életközépi fordulat. A dantei sötét erdő közepe. Amikor az igaz út megint elveszett. A krisztusi kor. Meghalás, feltámadás.- Egyébként harminchárom éves voltam, amikor abbahagytam az ivást. Ez olyan minőségű élmény, mint amikor az egy fizikai testbe másodszor születik bele az ember. Ez pedig már teljesen más minőségű élet, mint a korábbi volt.- Az igazi megtérés, ha magunkra találunk.- Bistey Zsuzsa, nem tudom ismerős-e a név, mondta azt, hogy a szabadult szenvedély- betegek kiválasztottak. Abból a szempontból, hogy nagyon erős kurzuson vesznek részt, ahol erejük teljéből tanulnak. Tanulják magukat, meg a világot. Én ezt elfogadom. A kiválasztottságot nem valami magasztos küldetés szempontjából értem, hanem, hogy ilyen jó, kedvezményezett helyzetben vannak.- Talán minden ember kiválasztott. Am, ha ezt nem örömmel, alázattal éli meg, könnyen érezheti, hogy az ő kiválasztottsága átok, kínszenvedés.- így is meg lehet közelíteni. Mondom, öt év alatt lettem kész arra, hogy segítővé váljak.- Te nemcsak szenvedélybetegekkel, hanem fedél nélküli, utcára került iszákosokkal foglalkozol? Bár ismereteim szerint kevés a józanul élő hajléktalan. Könnyebben válik a szenvedélyek betegévé, mint a családban élő többiek.- Mi azt az elvet valljuk, hogy a hajléktalan segítésben, a hajléktalanság kérdésével úgy kezdeni valamit, hogy a szenvedélybetegséggel nem foglalkozunk, balgaság. A kútba hordjuk a vizet című kis kupié, ennek semmi értelme nincs. Abban az esetben, ha életmentést akarunk, gyorsan segítenénk, akkor ezt szabad. De amikor elkezdünk rehabilitációról beszélni, vizsgálni kell azt, hogy az illetőnek milyen a viszonya a szenvedélybetegségekhez. Itt több minden említhető. Gyógyszer, kábítószer, ami a hajléktalanoknál általában a szipu, játékszenvedély, alkohol meg a többiek. Szóval, hogy ezeket végig kell nézni, kezdeni kell velük valamit, tehát valamiféle felnőttkori személyiségkorrekciót végrehajtani. Ez viszont nem kétnapos történet.- Sokan a szenvedélybetegséget okozatnak tartják.- Ez ugyanolyan tévedés, mintha oknak tartanák.- Mi az, amit a művi mámor vagy a mesterséges lenyugvás megad? Mi hiányzik a lélekből, a társadalomból, amit az ital, kábítószer pótol? Egy szakember szerint eltávolodva a külső és belső természetünktől a természetes örömforrást is elvesztjük, pedig ez az életünk megélhető alapja. A szabadság, kiteljesedés helyett az iszákos, kábítószeres a pótszerek rabjává válik. 60
