Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Szigethy András: Egy úr a Neue Zürcher Zeitungtól (Beszélgetés Andreas Oplatkával, a Neue Zürcher Zeitung volt skandináviai, párizsi, moszkvai, napjainkban közép-kelet-európai tudósítójával)
oroszok ellen. És kik csinálják? A magyar melósok. így kezdődött a dolog az én számomra. A szüleim aznap még elmentek dolgozni, de hát sok munka már nem volt, hamar hazajöttek, és ezúttal apám is eufórikus állapotban volt, ami őnála nagyon ritkán fordult elő. S azt mondta: gyerekek, ellentétben azzal, amit itt a rádió mesél, hogy ellenforradalom, bandák meg csőcselék, ez nem az, ez sokkal több, ez egészen más. Itt valami sokkal nagyobb dolog történik. És most, ha szabad, itt álljunk meg, mert egy teljesen személyes dolgot, személyes érzést akarok elmondani, de ez már majdhogynem irodalmi síkra tolódik. Egyszer megpróbáltam megírni, de nem nagyon sikerült. Ez pedig az az érzés, hogy tulajdonképpen mindaz, ami azóta történik, az is, hogy most veled szemben ülök a Bartók Béla úton, és valamit mesélek neked, ezt én azóta álmodom. Ez az egész nem valóság. A valóság az, hogy az 1956. október 23-áról 24-ére virradó éjszaka van most is. Egy kicsit furcsa és hosszú álom ez, de az csak álom lehet, hogy nyugatra kerültem, és ma már szinte jobban tudok németül, mint magyarul. Alom, hogy gyermekeim vannak és azok nem magyarul beszélnek, hanem franciául meg németül, álom, hogy Párizsban élek, ahová igazából soha életemben nem kerülhetek el, mert hát bezárt országban élünk, álom, hogy németül írok újságot, meg hogy visszakerülök ide, meg hogy itt egyszerre csak 1989 van, a Hősök terén ünnepség és Nagy Imrét újra eltemetik. Ez az egész olyan zavaros, olyan valószínűtlen - ezt csak álmodni lehet. Érzem, hogy egyszer föl fogok ébredni, és akkor október 24-e lesz, és nem volt forradalom, nem történt semmi. Az egészet csak álmodtam, és most el kell mennem a Toldi Gimnáziumba matematika dolgozatot írni, és én nem készültem. Mindamellett visszatérve a talán mégiscsak valóságos dolgokra, a bátyámat meg engem lényegében bezártak a lakásba. A bátyám ennek ellenére állandóan az egyetemen és a környékén volt. Tudtommal nem vett részt a harcokban, de a műegyetemi dolgokban igen. Emlékszem október 25-ére, a véres csütörtökre: otthon voltam, és mivel a Kossuth tér szemben volt, sok mindent hallottam az ottani fegyverropogásból. Egyébként akkor még állt a Kossuth híd is, amit a ledőlt hidak maradékaiból építettek a Batthyány tér és a Kossuth tér között, hogy 1945 telén, mielőtt beáll a zajlás a Dunán, egyáltalán legyen híd Budapesten. 1956 tavaszán, nyarán az a híd a teherforgalom előtt már le volt zárva, mert olyan rossz állapotban volt, de gyalog még át lehetett rajta menni. Akkor az történt, hogy szovjet tankok ráálltak a Kossuth hídra, oda, ahol a pillérek voltak. Mi gyerekek, lehet, hogy mások is, azon imádkoztunk, hogy most szakadjon le a Kossuth híd. De azért ezt még ldbírta, nem szakadt le. Nos, amit azon a csütörtök délben hallott az ember a budai oldalon, a géppuskáknak, a páncélosok ágyúinak hangját, az igencsak megrázó volt. Hogy mi történt a Kossuth téren, azt én estefelé tudtam csak meg. Lakott a házban egy család, amelynek tagjai - akkor így mondtuk - pártemberek voltak. És estefelé, amikor már mindenki otthon volt, ez a férfi lejött hozzánk, és rendkívül alázatosan, ami korábban nem volt szokása, azt mondta: ugye lehetne az önök családjára számítani, ha ide valamilyen bandák betörnének, mert ugyebár ebben a házban pártmunkások is laknak. Ő mondta el, hogy később, a lövöldözés után járt a Kossuth téren és látta a halottakat, ott feküdtek, tucatjával, sőt százával. Hogy pontosan mi történt, ez ugyebár mindmáig vita tárgya, de az én számomra ez volt az első döbbenetes értesülés.- Es hogy látod most, mint a Neue Zürcher Zeitung kelet-közép-eurápai tudósítója az 56-os Kossuth-téri eseményeket?- Sok mindent tudok róluk, persze nem elsősorban az NZZ tudósítójaként, hanem olyan személyként, aki tud magyarul, el tudta olvasni ebben a témában a megfelelő szakirodalmat és a nyugati kutatásokat. Én sem tudok többet mondani, mint ami általánosan ismert. Hogy volt-e valakinek provokálási szándéka, nem tudnám megmondani. De ha provokáció volt, teljesen logikátlannak tűnik a dolog. Ellentétben a 30-ai Köztársaság téri vérengzéssel, amely ha provokáció volt, akkor könnyen megmondható, hogy kinek hozott hasznot. Itt 45
