Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Szigethy András: Egy úr a Neue Zürcher Zeitungtól (Beszélgetés Andreas Oplatkával, a Neue Zürcher Zeitung volt skandináviai, párizsi, moszkvai, napjainkban közép-kelet-európai tudósítójával)
egyetemen akkor már zajlott és forrongott. Még azt is hozzátenném, hogy az 55-56-os esztendő számomra nagyon nagy élmény volt. Mi akkor nyolcadikosok voltunk, az iskolában a legidősebbek, és egyes tanárok 56 tavaszától kezdve, amikor lezajlott az SZKP XX. kongresszusa és elhangzott Hruscsov titkos beszéde, kezdtek másként beszélni. Ezt nem lehet pontosan leírni, de érezni lehetett, hogy valami megváltozott vagy változóban van. Erre az érzésre most is világosan emlékszem. Kezdtek megoldódni a nyelvek iskolai szinten is. És egyes tanárok velünk, a legidősebbekkel, azokkal, akikkel ezen a szinten már lehetett politikai témájú beszélgetéseket folytatni, szóval egyes tanárok a szünetekben, délutánonként, szabadidőben, itt, ott, amott már mondtak olyasmiket, amik messze túlmentek a hivatalos kereteken. Hogy valami történik, azt tehát - természetesen a maga szintjén, a maga módján - valahogy érzékelte az ember.- A XX. kongresszus családi téma volt ?- Igen. Bármilyen hihetetlen a mai füleknek, ez az egyik legfontosabb családi téma volt.- Szüleid hallgattak külföldi adásokat vagy a Szabad Európát?- Ötvenhat forradalmi napjaiban bizonyosan, hogy máskor is hallgattak-e, arra nem tudnék válaszolni. Feltehetően inkább a bécsi rádiót hallgatták és kevésbé a Szabad Európát, lévén mind a ketten nagyon jól tudtak németül.- Számodra hogy zajlott le 56?- Úgy zajlott le, hogy október 23.-án délben voltam utoljára Magyarországon iskolában, amit akkor persze nem tudtam. Ötvenhat júniusában végeztem el a nyolcadikat a Medve utcában, szeptember 1-jétől a Toldi Gimnáziumba jártam - mindössze másfél hónapot. És már 22-én megtudtam a bátyámtól, hogy a Műegyetemen valami készül, és azt is tudtam, hogy ott nagyon forrongó nagygyűlések voltak az utóbbi napokban, többek között kórusban szavalták a hallgatók, hogy „Ruszkik, haza!". A bátyám teljesen eufórikusán számolt be minderről. Apám, aki óvatos ember volt, és tegyem hozzá, szkeptikus, némi fejcsóválással hallgatta ezt, én persze mindent elújságoltam az iskolában a barátaimnak. Arra nagyon jól emlékszem, hogy október 23.-án hazamentem az iskolából és egyedül megebédeltem otthon. Fél kettő körül megjelent a szomszéd gyerek, akivel apró gyerekkorunk óta barátságban voltunk - különféle jelekkel értekeztünk a falon keresztül egymással, mert a szobáink egymás mellett voltak, bár nem ugyanabban a házban. Nos, megjelent, és azt kérdezte: mi a fenét csinálsz itt? Mondtam, matematikából holnap dolgozat lesz, arra muszáj készülni. Meg vagy te hülyülve, válaszolta, gyere, menjünk tüntetni. Tüntetés, micsoda? Azt mondja: te nem tudsz semmit, kint van az utcán az egész város. Mondom, nem lehet. Már akkor sem voltam nagyon jó matematikus, ilyen tekintetben elütök a családtól, szóval nagyon akartam matematikából készülni. Aztán, bár nagyon rossz lelkiismerettel, mégis csak elmentem tüntetni. Ott voltam a Bem téren, a Kossuth téren, ki lehetne számítani, hogy mikorra értem onnan haza, mert minket azért elég szigorúan neveltek, és este hétkor otthon kellett lenni. Lehetett fél tíz, amikor hazaértem, a testvérem még később. Apám azonban ezúttal nem osztott ki bennünket, hanem nagyon komolyan és szigorúan félrevont minket és azt mondta: gyerekek, a következő napokban nagyon vigyázzatok, az oroszok ezt nem fogják annyiban hagyni, bele fognak avatkozni, lehet, hogy itt vér fog folyni. Ne menjetek az utcára, vigyázzatok magatokra! Bátyám meg én egymásra néztünk, és tudtuk, hogy ugyanazt gondoljuk: az öreg rémeket lát, persze, benne van az egész második világháborúnak a borzalma, meg kell érteni az öregfiút, na jó. Mindazonáltal nagyon rossz lelkiismerettel mentem aludni, hogy másnap matematika dolgozat lesz és nem készültem.- Mire ébredtél?- Az a rész, ahol laktunk, akkor még nem volt úgy beépülve, mint ma, így a pesti oldalról a hangokat lényegesen erősebben át lehetett hallani. Arra ébredtem, hogy géppisztoly-, géppuska-sorozatok hallatszanak. Egy szobában aludtunk a bátyámmal, kérdeztem tőle, szerinte mi van, mi történt. Azt mondta: forradalom van. És ki ellen? Az ávósok meg az 44
