Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Zelei Miklós: A kötéltáncos (elbeszélés)
cot, a kézegyensúlyozó aprólékos műgonddal csiszolt brillírj einek társadalmi hasznát. Nagy Kígyó jött szembe, az Indián Falu elnevezésű, ismert egzotikus csoport főnöke. Ráköszöntem, de nem fogadta. A vállával még meg is horzsolt egy kicsit, ahogy elhappolt mellettem, de mégse. Ez nem lát? A gondnok szájában ott kojtolt a hatalmas stinkadóresz, ki se vette, úgy társalgóit velem, a foga közül fújkálva a pofámba a csípős, büdös füstöt. Azt mondta, nem gondolta, hogy azok a roncsok még kellhetnek, és kivitette az állványaim darabjait a szeméttelepre. Kábító gyorsaság. Legutóbb két hónapig könyörögtem, hogy ürítse ki a szemetesedényeket. Úgy látszik, nem hiába beszéltem. Otthagytam az irodát, kívül Nagy Kígyó egyik fiatal harcosa, Hűséges Colt ácsorgóit, s egy elég kezdetleges mutatványt vezetett elő. Kivicsorította a fogait, kezét a koltjára tette, s bele, a fülembe susogta, hogy ő jobban tud gyűlölni, mint én, aztán rám mutatva nagyot üvöltött, hogy az is meghallja, akit nem érdekel: „Te rasszista!" - és bukfencet hányva elsietett, de fejét a két térde közé szorítva még visszakiáltott: „Különben is, fénykép van róla, hogy piálsz." Ennél sokkal érdekesebb volt Buffalo Bill. Jolanda is őt bámulta, egy ámokfa alatt kötögetve. Buffalo Bill most Fekete Bika bőrét húzta föl, és Fehér Bika körül durrogtatta a karikást. Amikor jöttem Fehér Bika bőrét terítette magára és Fekete Bikát üldözte lovát sarkantyúzva. Jolanda arca titkoktól tüzelt. A férje pénzéből költött néhány milliót, a befektetésre fordított összegről kiállított számlák mégis a szeretőjének az adóalapját csökkentették. Mirákulum, mirákulum, áradt szét Jolandában a zsigeri öröm. Csoda történt! Vannak trapézművészek, akiket a gyűlölség ereje tart a magasban, és műlovarnők, akik a díjugratáson szőrén ülik meg gyűlöletüket, de ez mind eléggé veszélyes. Ha ugyanis az artista túl sokat foglalkozik a gyűlölködéssel, könnyen megtörténik, hogy az lesz az egyetlen attrakciója, s nem biztos, hogy felismerik a gyakorlat értelmét: miközben késsel rohan a többieknek, valójában segítségért kiálto- zik. És csak ezután következett még a kötélverők heves támadása. Ha felidézzük a szólást, akasztott ember házában ne emlegess kötelet, be kell látnunk, hogy akasztó ember házában kötelet emlegetni ugyancsak ízetlenség. A kötélverők támadása teljesen jogos. Beígérték, hogy a kötélgyártók, kötélfonók, kötelesek, kötélverők mind összefognak, és verni fognak engem is. Még az Országos Főkönyvtár kőnyomatos hírlevele is kitért az eseményekre, hogy a feneketlen nyomtatási szabadságban elszabadult a pokol, s a köteles példányokat nem kapják a törvény előírásainak megfelelően. Már csak a csodában bíznak! Illegalitása mélységeiből fölsejlett erre a Nyilvánosság Kör, visszautasította a sajtószabadság elleni durva támadást, és megint kámforrá változott. A Fizikatanárok Országos Egyesülete a Nemzeti Iskolaszékkel közösen tiltakozó megmozdulásokat szervezett, mert megrontom a gyerekeket. A csodára nincsenek berendezkedve! Az általános tömegvonzás mindenkire vonatkozik, hogyan oktassanak és neveljenek, ha szemükbe röhög a nevelt, hogy ez se igaz már. 30
