Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Bálint Tibor: Hímes kakukktojás (elbeszélés)
- Ne csináld ezt, tudod, hogy nem szeretem... A múltkor is elcipelted erőszakkal a bárba, mindenféle söpredék közé, és teletömted édességgel... Hagyj már félbe az ilyen tempókkal!... De Bajnok ittassabb volt, mint amilyennek látszott, és részegen odatántorgott eléje, mintha meg akarná ütni:- Te adsz nekem leckét a nevelésből, te, aki meddőbb vagy a bányából kihányt meddőnél is?! Noémi az összetűzés után sokáig némán járkált a ház körül. Egyedül a gyerekkel vigasztalta magát: még rajongóbban szerette, s egyre gyakrabban vitte ki a parkba. Most, miközben ott ült ismét a megszokott pádon, hirtelen hűvös szél kezdett fújdogálni, s valahol a távolban megdörrent az ég. Ekkor a magasba pillantott, s bár még nem látszott egy darabka felhő sem, a kötést betette a táskájába, odasietett a gyerekhez, ráadta a kabátocskáját és ölbe kapta. Nem laktak messze a sétatértől, mégis rohant hazáig és kifulladtan csengetett az új bejárónőnek, akit nemrég vett fel. A nagyfarú nő billegve járt letaposott tornacipőjében, fújta a cigarettafüstöt, s közben mintha mindig mosolygott volna valami titkon, amit csak ő ismer. Most is azzal a mosollyal nyitott ajtót.- A gazda itthon volt - kezdte szaporán -, de éppen csak bekapta az ebédet, megborotválkozott és már el is ment. Eléggé siethetett valahova, mert összefaragta az arcát...- Jól van, Éva, ne mind prézsmitáljon! - szuszogta Noémi. - Vigye a gyereket a fürdőszobába, és mossa meg a kezét. Én addig készítek neki egy kis uzsonnát! Egy idő óta, valahányszor László jött szóba, az asszony úgy érezte, valami célzatosság bujkál a bejárónő szavaiban, de nemigen törődött vele; most azonban, mialatt a két kis szelet kenyeret megkente vajjal, el-elakadt a kés a kezében; képzeletben látta a férfit, amint megszokott módon, az ő bosszantására hörböli a levest, amint káromkodva borotválkozik, és eltűnődött Éva szavain: „Valahova nagyon siethetett..." Vajon hová?... De jobb, ha egy értelmes nő nem nyomoz a férje után, az ilyesmiből csak baj, veszekedés fakad... Házasságuk elején félig tréfásan meg is vallotta Lászlónak, hogy ő nem féltékeny: tőle mehet bárhova, nincs kipányvázva, csak lapostetűt ne hozzon haza... Az első célzások után Noémi azt is észrevette, hogy a bejárónő le nem veszi a szemét a gyermekről, ha a közelében van, és a bizonyosság mosolya már-már ki- feslik az arcán, miközben ragadós tekintetével tapogatja-lapogatja Mártont, és igyekszik a szemébe meredni. A háziasszonya, adakozó természete szerint, ruhácskákkal, kis cipőkkel, élelemmel pótolta ki a napi díját, de ennél is jobban örvendett egy-egy doboz cigarettának, amelyet a férfi néha odalökött neki, így aztán ő maga sem tudta, ki mellé álljon a családi zűrzavarban, amelyet hamar áttekintett. Végül Noémihez pártolt, mint az olyan cselédek, akik már vérükben hordják a hasznosabb alkalmazkodást, és egy napon, amikor ide-oda csoszogva megint telebüdösítette a lakást szivarfüsttel, a szokottnál is tovább mustrálgatta a gyereket, aztán sunyin megszólalt:- Mit szól ahhoz, hogy én ismerem ennek a gyereknek az édesanyját...? Ott lakik mellettem a Klarinét utca nyolc szám alatt, és ahányszor csak ránézek Már9
