Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Bálint Tibor: Hímes kakukktojás (elbeszélés)
tonkára, azt gondolom: olyan, mintha Elvira a száján köpte volna ki! A szeme, a szája, de még a mozdulatai is őt idézik... Noémi ettől hatalmasan megriadt:- Éva, Éva, az istenre kérem, ne mérgezze meg a ház levegőjét!... Mondja, maga normális?! Egész testében remegett, sápadt homlokán kivert a veríték. A bejárónő nem számított ilyen hatásra, és megijedt. Nem tudta, hogyan tegye jóvá botrányt keltő elszólását, s még a cigaretta is kialudt az ujjai között, miközben csak állt ostoba tanácstalanul.- Bocsásson meg, de nem akartam semmi rosszat - mentegetőzött. Noémi azonban már tombolt, már magánkívül volt. Sikoltva ismételte:- Én azt kérdeztem, észnél van?!... Tudja, miket mondott az imént?!... Takarodjék a szemem elől!... A bejárónő megvonta a vállát, s a maga buta módján védekezett:- El is mehetek, pedig jót akartam... Szerettem volna ráébreszteni a valóságra, amíg nem késő... Noémi a fejéhez kapott; szédült és hányinger gyötörte. Azt hitte, a mai nappal vége az ő életének.- Miféle jót akart, könyörgöm?! Hogy innen egyenesen a hullaházba vigyenek, ez volt a célja?! Leroskadt az előszobában egy székre, és csak percek múlva tért magához, de akkor már tudta, nem a bejárónőt kell gyűlölnie, hanem azokat, akik aljasul rászedték!- Ha már elkezdte, mondja tovább! - nyöszörögte erőtlenül. - Ki az a cafat, akiről beszél?... Éva elmosolyodott a megkönnyebbülés mosolyával, mert megérezte, hogy ismét kegyelt lesz, talán még több is: a becsapott teremtés nemsokára cinkosává teszi - gondolta, s nekibuzdulva folytatta:- Hogy ki az a lumnyi? Megmondom: így külsőre csupa csics-pics, elnézést a kifejezésért. Szóval az a fajta, akire buknak a férfiak, aki a fenekével keresi meg a kenyerét. Most már nem tudott megállni.- Azt mondtam, hogy a kenyerét?... De hiszen több arany ragyog mindkét kezén, mint asszonyomén!... És az igazság az, már ne haragudjon, hogy László úr is odahordaná neki a világ minden kincsét... A tegnap megint ott láttam a TIR kocsit az utcánkban... Miután az asszony elment, Noémi nem lelte a helyét, és hosszú pongyolájában hideglelősen járkált ide-oda; azon gondolkozott, mit kell tennie, hogy reá ne omoljon a valóság és maga alá ne temesse, de a sors, miután beáztatta, ki is akarta facsarni: miközben gyötrődve kószált a lakásban, a férfi fekhelye közelében, az ágyneműtartó mellett lehullott fényképet pillantott meg; fölvette remegő kezével, és sokáig nézte a sejtés gyanakvásával. Ez csak ő lehet, az a ringyó, a kazalnyi hajával, a nagy élveteg szájával, s íme úgy tűnik, még a képen is kacsint! - gondolta. 10
