Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Tódor János: Az utcán harcoló ember
apukám üzletében dolgoztam. Ez egy családi vállalkozás volt, mert a nővérem cipőfelsőrész-készítő, a bátyám a technikum után szintén a bőriparban dolgozott. Amikor apukám meghalt, évekig a Duna Cipőgyárban robiztam. Miközben az apjáról beszél, meg-megbicsaklik a hangja: - Nem volt rossz ember, miértünk halt meg. Ötvenéves volt, én most vagyok ötvennégy. Egy magas, jóképű palit képzelj el. Azért kellett meghalnia, mert volt egy csomó adótartozása, amit ránk költött. Mindenkit dotált, aztán kimerült, ez volt a gond, nem tudta az adót kiperkálni. Az esküvőm után egy nappal történt, bevett egy csomó gyógyszert. Pedig a lagzin jól berúgtunk... Sándornak, bevallása szerint, négy alkalommal volt összeütközése a törvénnyel, de tulajdonképpen csak egyszer, hiszen a súlyos testi sértést megelőző három tiltott határátlépési kísérletet egyikünk sem tartja bűnös cselekménynek.- Azt mondta nekem a bírónő, hogy maga visszaélt a sportolói mivoltával, amikor leütötte azt az embert, de én mégsem ültetem le magát. Elég magának az a hat hónap, amit az előzetesben töltött. Azt válaszoltam neki, hogy engem csak az érdekel, hazamehetek-e rögtön. Erre ő visszakérdezett: hova haza? A maga felesége már egy másik palival él együtt. Hát én éppen ezért akarnék hazamenni, mondtam, haza, Angyalföldre. Mire a bírónő így szólt: ő fél ettől. Maga mitől fél, kislány, kérdeztem tőle. Nem magát fogom elverni. Most a Jász utcában lakik a nejem, de ott van vele a bikája is. Amikor kiengedtek, a Csillag nevű káembés kóstolgatott, hogy Sanyikám így, meg úgy, maga mindenkit ismer. Ha esetleg valamit hall, keressen meg engem. Szóval föl akart venni spiclinek, még pénzt is adott volna a fülesekért. Ide figyeljen, mondtam neki, tudom, hogy csak egy olcsó csavargó vagyok, de hogy én tégla legyek... Kenje a hajára! Már sokadszor kérdezem, mi történt a homlokával, de Sándor mindannyiszor kitér, másra tereli a szót. Feszültségét a fröccs és a cigaretta sem oldja.- Fájdalmas nekem erről beszélnem, elhiheted. Négy éve, vagy öt... Mondtam már, hogy imádom a nőket, ilyen van, magad is láthattad az előbb. Nőnek lennie kell! Kőbányán szórakoztam cigány csajokkal, és ez nem tetszett a roma csávóknak. Le akartak venni, markecolni, tudod, de észrevettem. Az utcán utánam jöttek. Négyen voltak, kettőt sikerült lepofoznom a földre, a maradékból az egyik fejbevágott egy baltával. Az élével ütött, ketté akarta hasítani a fejemet. Nem, nem ájultam el, csak megmondom őszintén, hogy összeszartam magam. A bal szememre sokáig nem láttam, most már egy kicsit javult. Az egyik szemem plusz nyolcas, a másik meg mínusz hármas. Adja össze, mondtam a dokinak. Nekem pont jó lesz a plusz öt. Ő is röhögött, meg én is.- A hidegtől nem félek, már megszoktam. Főleg, ha ilyen meleg helyet tud kifogni az ember, mint itt a csarnoknál - válaszolja, amikor arról faggatom, hogyan tovább, hiszen itt a tél, a hajléktalanok halálos ellensége.- Négy feleségem volt, van két felnőtt gyerekem, de hozzájuk nem megyek! Voltam bent az önkormányzatnál, megvannak a papírjaim, mehetnék Gyulára a szociális otthonba. Mondom az előadónak, idefigyeljen, álljon meg a menet. Keressen nekem valami közelebbi helyet, mert én Pesten születtem, itt nevelkedtem, nem vagyon én prosztó... 122
