Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Pintér Lajos: El a kezekkel - a képzeletünktől
Pintér Lajos El a kezekkel - a képzeletünktől Túl vagyunk egy plakátokkal hangoskodó rendezvényen, a KAFF-on. Böngészgetem a megfejtését, hisz Kecskemét városa e négy betűvel volt tele napokig. Nem KAF, ő Kovács András Ferenc volna, a marosvásárhelyi költő, akit barátai csak kaiként emlegetnek. Ez a KAFF, böngészgetem újra: a Kecskeméti Animációs Film Fesztivál. Nekem „rajzfilmszemle", ahogy hajdan szótáramba beírtam. Jó volt ez a többnapos baráti nyüzsgés. Gyönyörű volt. Értelmiségi embert ez éltet: művésztársak közelsége, alkotások, felszabaduló alkotói erők országlása. Országlása: hogy a kecskeméti Főtéren gyereksereglet gyűrűjében készül a homokrajzfilm, hogy megpezsdül a forgalom, hogy kinyíló-záruló kiállítások forgatagában szédül el az ember. A filmekről most nem szólok. Döntsön róluk a zsűri. Egy valamiről azonban igen, ami e szemléhez kapcsolódott, s egy szakmai tanácskozás volt. Tárgya: agresszió a tömegkommunikációban, tömegtájékoztatásban. Magyarul: erőszak és erőszak a tévében, filmen, ócska rajzfilmen, videón, videojátékon, interaktív videojátékon, interneten, és persze erőszak újságban, könyvben, képregényben. Interaktív: ezt is megmagyarázom. Már nemcsak nézheted, hanem több játékban „csinálhatod" is az erőszakot. Bekapcsolódhatsz a játékba, irányíthatod, befolyásolhatod a történetet, hangodat adhatod hozzá, ha akarod, a gyilkos magyar hangja is lehetsz. Mindennek résztvevője lehetsz, cselekvője lehetsz, s szinte észrevétlenül, akaratlanul is viselkedési mintát tanulsz. Milyet? Lásd, ilyet. Napi egy órán túli tévézés már káros, legyen akár igényesebb műsor nézése is, állapította meg minden felszólaló a tanácskozáson: káros a szemnek, a fülnek, de leginkább a képzeletnek. Mert a látott kép: nem ablak a világra. Ahogy szeretnénk. Hanem: a manipulált látvány! S e ránkzúduló manipulált kép és szó a személyiségünket, képzeletünket hihetetlenül gyorsan átformálja. Elmondok egy kísérletet, ott, a tanácskozáson hallottam. Képkockákat látunk. Kabátot segít fel egyik ember a másikának. Ez egy köznapi, hétköznapi, bár ma már egyre ritkább udvariassági gesztus. Gyermekeknek mutatják meg e képsort, s kérdezik tőlük, mit látnak? Azt, amit: kabátot segítünk fel embertársunknak. Másik gyerekcsoporttól negyedórás, erőszakot ábrázoló videózás után ugyanezt kérdezik: mit látnak az előbb idézett képsoron, a kabátfeladásoson. S mit válaszolnak? Mondják: valaki valakit hátulról megtámad! Fojtogatja! Leplet dob rá és 123