Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 3. szám - Tódor János: Az utcán harcoló ember

Tódor János Az utcán harcoló ember Éjjeli menedékhely- Hülyét kapok, ha nem lesz hely, három napja nem aludtam - mondja az egyik fülében apró karikát viselő roma fiatalember egy hosszú, fekete bőrkabátos, rövidre stuccolt frizu- rás nyúlánk gyereknek.- Nyugi, Peti, biztos bejutunk - válaszolja emez, miközben tenyerével söpri le a vizet ke­se hajáról.- Különben leszarom - legyint Péter. - Ha nem jön össze, veszünk három üveg bort, az­tán keresünk egy lépcsőházat. Négyen ácsorgunk a két ember magas, rácsos kapu előtt, amelyet két lakattal is védenek előlünk. A negyedik egy dús fekete szakállas, barna műszőrme bundás, negyven év körüli ember, akit Péter Nándinak nevez.- Te tudod, Petikém, hogy ez nekem már a negyedik telem kint - fordul oda Péterhez Nándi. Vállig érő haja rálóg csimbókos kabátja nyakára, úgy néz ki, mint Nanuk, az eszki­mó fókavadász. Cefetül esik a havaseső: ócska dzsekim a vállánál már megadta magát, szerencsére több réteg ruha: két póló, flanel ing, pulóver van rajtam: egy hajléktalan magán hordja a ruha­tárát. A Fővárosi Szociális Központ Dózsa György úti négyszáz ágyas hajléktalan szállójának része az éjszakai menhely, az egyszinten betonbarakk, amit mindennap este hatkor nyit­nak ki. Nándi szerint ötkor már vagy ötvenen várakoznak bebocsátásra, ő is itt volt, közben ju­tott eszébe, hogy nem vett kaját, és elugrott a közértbe. Peti, aki a legjobban öltözött közülünk - újnak látszó nyersbőr bakancs, farmer, bélelt, prémgalléros, jó állapotban lévő bőrjakó van rajta - arról beszél hallgatag szőke cimborájá­nak, hogy öt nap múlva lesz a következő tárgyalása:- Éppen két nappal karácsony előtt.- Akkor neked legalább nem lesz gondod az ünnepekkel, tesókám - vigyorog Nándor, de máris megbánja.- ... s te, miért örülnél annak annyira?! - keményít be egy pillanat alatt Péter.- Hát már hogy örülnék én annak, Petikém. Hogy mondhatol ilyet... - szabadkozik azonnal a fókák híján utcacirkálóvá lett Nándi, s mikor érzi, hogy ez édeskevés, megeresz­kedett hangon alázkodik: - Most mit izélsz... Tudod, hogy a spanod (társad - T.J.) vagyok.- Te csak ne foglalkozzál velem, jó? - feleli neki Péter. - Előbb leszel te az egeresben (a rendőrségi fogdán - T.J.) köcsög, mint én a sitten csicska.- A múltkor adtam az ügyvédemnek két rongyot - meséli tovább haverjának Peti. - Fia­tal csávó volt, aztán, öcsém, mint egy kuka, nem szólt az végig egy árva szót se. A tárgya­lás után kérdeztem tőle, hogy mégis mit gondol, mire fizetem én magát, van pofája közel­116

Next

/
Oldalképek
Tartalom