Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Vajda Miklós: Az öreg író meg az ifjú vándor
dig itt - mutatott egy másik képre - a bájos Anna. Szegénykém, milyen boldog volt, mikor az első gyerekükön fölfedezte a Habsburg szájformát! (Ilona férjén nyoma sem volt ennek, és a gyerekeiknél, úgy látszott, végképp eltűnt.) Aztán türelmesen és sok humorral elmesélte a teljes történetet. Hansi gróf, aki nem messze tőlünk, karosszékében ülve dohányzott és újságot olvasott, időnként csitító megjegyzésekkel kísérte.- Annyi tény - folytatta Ilona -, hogy mikor pár éve nagy hűhót csaptak akörül, ki lehetne a király, én bizony, bevallom, arra gondoltam, miért ne lehetne ő? - és fejével a gróf felé intett. Férje azonban rosszallása jeléül azt mondta: Ugyan, ugyan! és pár másodperc múlva halkan göcögött egyet magában, és újra az újságjába merült. ** * Nekivágtam megint az útnak, de közben félig-meddig azt kívántam, bárcsak másfelé vettem volna a tervezett útirányt, északkelet felé ugyanis pár napi gyaloglás a Hortobágy sivatagra vitt volna el, ahol vádló-ménesek nyargalásznak híres-nevezetes marcona csikósaikkal. (Meglepő módon ezek a sarkantyús, ostordurrogtató gauchók zord protestánsok, és sztyeppéi fővárosuk, Debrecen, a Reformáció kora óta kálvinista erősség.) Sajna előző nap a könyvtárszobában elcsábítottak a régi térképek, de délkelet felé is, amerre most jártam, éppen elég sivár, néptelen pusztaság kínálkozott. Száz éve az Alföld errefelé még jórészt hatalmas láphoz volt hasonló, amelyből csak itt-ott emelkedett ki valamelyest egy-egy enyhet adó oázis. A ritkásan elszórt kis falvacskák legtöbbje, a Körösladány nevű régi faluval ellentétben, múltszázadi település, amely azóta létesült, hogy a mocsarat lecsapolták. A sivár elhagyatottság érzetét fokozták a katapult-szerű kutak űrbe meredező szálfái. A Petőfi által megénekelt Kúnság déli részein (sajátságos volt, ahogy könyvekben és beszélgetésekben minduntalan fölbukkantak a magyar költők nevei) a nagy esőzések gyakran elvágták egymástól az alacsony halmokra épült falvakat, és valóságos kis szigetvilág alakult ki ilyenkor, amelyben csak laposfenekű csónakon lehetett közlekedni. Ezzel ellentétben viszont Szeged környékén egész vidékek júliusban és augusztusban szik-kristálytól csillogó tájjá szikkadtak, s az óvatlan utazó számára, akit a délibábok és a vágtató portölcsérek már amúgyis megbabonáztak, bizonyára ez az élmény lehetett a nyári látomások csúcspontja. Régebben a sekély tavacskák errefelé teljesen kiszáradtak, de aztán idővel újra föltöltődtek, s némi evolúciós kihagyással ismét kizöldelt a nád, halak úszkáltak, majd megjelentek az ebihalak is, és nemsokára megint brekegtek a békák. Valóságos fölrissülés volt a délnyugat sosem változó, pontyban dús tavaira s a Tisza nyüzsgő gazdagságára gondolnom, nem is szólva a sebesfolyású Körös partján látott fiúkra, akik halomszám rántották ki a vízből a halakat. Valaha az engem most körülvevő néptelen erdő a senkiföldje volt, és betyárok tanyája: afféle kedélyes útonállóké, akik túszul ejtették az utazót, elhajtották a nyájat és a gulyát, és megsarcolták kastélyaikban a nemesurakat. Veszedelmek, legendák és szilaj tettek vidéke volt ez. Közel jártam már célomhoz. Megköszöntem és erényesen elutasítottam az ajánlatot, hogy fölvesznek egy lovasfogatra; továbbkutyagoltam Vesztő felé, és délutánra oda is értem. Lajos gróf - azaz Louis, habár mindenki becenéven emlegette - körösladányi barátaim unokatestvére volt. (Abban az időben itt Középeurópában, aki megismerkedett egy gróffal, és aztán a rokonságával is találkozott, csapatszám találkozott velük. A wachaui polihisztor roppant mulatságosan adta elő a rangoknak valóságos rendszerét, benne a magáét is. „A count és az earl itt nagyjából ugyanazt a rangot jelenti, és grófnak mondják magyarázta - tehát, ha például Tennyson Lady Clara Vere de Vereje netán a világnak ezen a táján születik, akkor könnyen lehetett volna belőle akár száz grófnak a nagyanyja is, és nem csupán a leányuk - némi szerencsével persze. Tíz fiú anyja, akik fejenként tízet nemzenek. Az összesen száz gróf - nem pedig egy, mint Angliában." 57
