Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Vajda Miklós: Az öreg író meg az ifjú vándor
a padra a bimbózó mályvák közé egy pohárka méregerős falusi pálinkával, aminek seprű volt a neve, vagy, ha cseresznyéből főzték, akkor cseresznye. Néha egy vagy két szekeresgazda is üldögélt a pádon, hunyorogva a napsütésben, és bár kukán bámultuk egymást, mégis azonnal barátok közt érezhettem magam a lovak iránti általános vonzalom következtében. Malek szépsége mindenkit meghódított, nem győzték simogatni. „Nagyon szép!", mormolták elismerően, vagy „Az egy szép ló.“... (A naplóban itt-ott hevenyészett kis szószedeteket találok: pl. zab, ló, lovagolok, lovagolni fogok, lovagolni fogok holnap Mezőtúrra; gyönyörül, továbbá: rettenetes!, és így tovább.) A kantárt lazán kézben tartva üldögéltem az akácfák áttetsző lombja alatt, és úgy éreztem magam, mint valami magányos cowboy, aki alig ismert törzsek közé merészkedett; a cigányok és a tomahawkszerű botjaikra támaszkodó pásztorok még hihetőbbé tették a képzelet játékát. Ha elhagytunk egy-egy falut, ismét egyedül jártunk a lapos és immár ismerős tájon, amely félig sivatag, félig megművelt szántóföld volt, nyájakkal, pásztorokkal, magányos gémeskutakkal és a láthatáron vonuló felhőseregekkel. Késődélután a hosszú egyenes szarvú marháknak újabb hatalmas nyája közt törtünk utat, aztán pedig cigányputrik tűntek föl, elszórt égetőkemencék, fészerek, s száradni kirakott téglák ezrei, majd egy elhanyagolt, gyommal benőtt templomkert és temető. Utána már komolyabb házak sorakoztak, egyre sűrűbben, és nemsokára a Mezőtúr nevű, nagyobbacska mezőváros külterületén jártunk. Szolnoknál kisebb, de azért meglehetősen fontos hely volt ez. (A főutcán két kávéházat is láttam a sokatmondó „kávéház" cégtáblával, és közöttük pedig egy kozmetikumokkal és illatszerekkel zsúfolt kirakatot, félig lehúnyt szemű, lágy bőrüket simogató nők képeivel, és ezzel a rejtélyes fölirattal: SzépségSzálón. (Pár másodperc múlva, akár egy lassan működő számítógépben, följött most bennem a válasz: nyilván kozmetika lehetett...) Sok üzlet fölött zsidó neveket láttam, ezek német eredetű szavak voltak, de magyarosan írva. A többi közönséges magyar szó volt - Kis, Nagy, Fehér, Fekete - de azok is lehettek Klein, Gross, Weiss és Schwarz magyar fordításai, múltbeli magyarosítási kampányok emlékei.8 Egy Csillag - Stern? - nevű hentes igazított útba, mikor istállót kerestem. Sok ló volt mindenfelé, és sok szekér; a fák alatt vén, viharvert négykerekű fogatok vártak türelmesen, lehajtott tetővel, vagy gördültek lassan a poros alkonyi fényben. Az egyik kis mellékutcán, az istállóknál összeakadtam egy Lederer Miklós nevű ex-diákkal, akit épp fölvettek patikussegédnek. Mikor Malek megkapta a vizét meg az abrakját, Miklós segített elvinni a holmimat ahhoz a házhoz, ahol ő is szobát bérelt. Fél-magyar, fél-sváb fiú volt, jól beszélt németül. Mint mindenki más a napnak ebben a szakában, mi is sétálgattunk a városban, miközben szorgalmas fecskék sürgölődtek fölöttünk. Valami meghatározhatatlan, keleties hangulat lengte be a várost. (Csak később fedeztem föl, hogy bizonyos változó délköröktől lefelé a korzózás szokása - ez a mindenütt egyforma esti sétifikálás - Portugáliától egészen a kínai Nagy Falig elterjedt.) Egy kifőzésben paprikás csirkét ettünk, majd a szabadban kávéztunk. Később a zaj és a muzsika becsábított bennünket egy sokkal szerényebb „vendéglő"- be, amely zsúfolva volt pásztorokkal és gulyásokkal. Keménykötésű, torzonborz, viharvert fickók voltak ezek, magasszárú csizmát vagy lábszárra szíjjazott nyersbőr mokasszint viseltek, meg kis fekete kalapot, és fura, fémfedelű pipákból pöfékeltek, melyeknek arasznál hosszabb, nád vagy bambusz szára volt. A takarosabban öltözöttek sem viseltek nyakkendőt, hanem fullasztóan szorosra gombolták az inggallérjukat, A cigánybanda hangszerkészlete hegedűből, csellóból, bőgőből, czembalomból állt, sőt, az egyik, nagyon sötétbőrű zenész meghökkentő hangszert: egy díszes, aranyozott, ütött-kopott, majd két méter magas hárfát tartott a térde közt; mikor a húrok közé nyúlt, bugybogó zengés járult a dalla8 R.F barátom figyelmeztetett, hogy ezügyben nem szabad elhamarkodottan következtetni. Mint sok más hasonló dolog Magyarországon, ez is lényegesen bonyolultabb, mint amilyennek látszik. 51
