Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Cseke Péter: A sztánai tűzhely (Kós Károly otthonosságélménye)
célt szolgálta volna a Babonában tervezett mezőgazdasági iskola és annak tangazdasága. Itt szerettük volna a kalotaszegieket megtanítani arra, hogy a sovány, gyenge, kevés földből többet lehet kihozni, mint amennyire apáik erejéből tellett. Sok tervemhez hasonlóan ez is dugába dőlt. Csak a gazdasági rész épült fel, s a gyümölcsöst állítottuk be; ez sikerült is. Magára az iskolai rész kiépítésére a háború miatt már nem került sor.” Ilyenformán az agrártörténészek figyelmét sem kerülheti el immár Kós bábonyi kezdeményezése. De vajon csak ennyi lett volna, agrártörténeti adalék? Dr. Nagy Miklós szerint a bábonyi vállalkozás művelődéstörténeti jelentősége sem csekély, hiszen a „mintagazdaság egyik telepe lett a Gusti-féle szociológiai iskola híveiül szegődött falumunkás fiataloknak". (Táborozásukról annak idején Szabó T. Attila írt volt tanulmányt, még 1937-ben.) Ugyancsak Nagy Miklós világított rá arra, hogy Kós hasonló vállalkozásainak összefüggésrendszerében domborodik ki igazán a bábonyi példa értelme:- Amikor 1931-ben, harmincéves érettségi találkozójukon összekerültek osztálytársként apámmal, s én, ugyancsak a kollégiumban lakván, hozzájuk sodródtam - pályaválasztásom felől érdeklődve kijelentettte: „Helyesen választottál! Nagy szükségünk van jól képzett gazdamérnökökre! Sok itt a tennivaló!" És nemcsak másoknak szánta a cselekvést, hanem maga is ott volt mindenütt, ahol a mező- gazdaság ügyét lehetett vagy kellett szolgálni. Élőszóban, írásban, tettekkel, példamutatással. A sztánai köves, agyagos dombokon folytatott küzdelme a sovány földdel több hasznára vált a környező falvak gazdáinak, mint saját magának, mert inkább törekedett a szemléltetésre, az új gazdasági eszközök, eljárások, vetőmagvak, módszerek, üzemtervezés bemutatására, mint a jövedelmezőségre. Váltóekét vitt oda, ahol akkor még a faeke járta, baltacímmel, fehérherével szelídítette a leromlott kaszálókat, lókapával könnyítette a kézi kapálás tenyeret kérgesítő munkáját akkor, amikor a mezőgazdaságban nem a munkást, hanem a munkát keresték. És megálmodta a közösség erejével létrehozandó Bábonyt, a sajátos kalotaszegi viszonyok közötti gazdálkodás tangazdaságát, hogy ez a tájegység szívébe ágyazottan tanítsa meg e táj népét okosabban, - adottságai lehetőségeihez igazodva - eredményesebben gazdálkodni. A földművest pallérozó Kós Károly volt a kezdeményezője az első kalotaszegi lótenyésztő egyesületnek is, s ebben a minőségében mindent megmozgatott, hogy a vidékre a legjobb, a leromlott lóállomány céltudatos feljavítására alkalmas tenyészanyag kerüljön. Ellenszolgáltatást nem várva, közösségi feladatként vállalta a tervezői, építészeti, tanácsadói munkát akkor, amikor a Madéfalva után Bukovinába menekült telepesek öt faluja közül az egyik a tűzvész martaléka lett, s fáradhatatlanul készítette a tervrajzokat, hogy az üszkös romok helyén korszerű, célszerű gazdasági épületek emelkedjenek. Gazdasági építészeti szemléletét akkor fogalmazta meg - Gazdasági építészet (Erdély népi gazdasági építészete) című tanulmányában -, amikor Európa a háború vérzivatarának utolsó hónapjait élte, tanúsítva, hogy a sztánai magány az alkotás mentsvára volt számára. (Sajnos, ennek a tanulmánynak a teljes illusztrációs anyaga is elpusztult a Varjúvár feldúlása során.) Kimondottan gyakorlati tanácsadásként adta ki aztán 1957-ben a Falusi építészet című munkáját (a rá jellemző művészi igényességgel készült műszaki rajzok kíséretében), amelynek - a rohamos technikai fejlődés ellenére - ma is friss a mondanivalója. És tanított a mezőgazdasági főiskolán, egyéniségéhez híven úgy, hogy hallgatói nemcsak a mezőgazdasági építészetet szerették meg, de megtanulták értékelni a népi építkezésben fellelhető művészetet és leleményességet is. A Varjúvár csendbe burkolódzik. Hiába várnánk már, hogy megjelenjék a „mérnök úr" immár legendás alakja, bozontos, mokány lovacskáján a Dímbu Crucii vagy a Riszeg felé poroszkálva. Erdély agrártörténetébe azonban így vonul be. 1978. december 67
