Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Beke György: Citromfák Köröstárkányban
tei és várasfenesi magyar legények is. A fiatalok bemennek a városba, ott ismerkednek össze. Meg egymás falujába is eljárnak a bálokba. Azért nem mindig a fiatalok döntenek abban, hogy kit vesznek el, vagy kihez mennek férjhez, zsörtöl Szatmári Elemérné, aki más vidék szülötteként hamarább észreveszi a fonákságokat. Jó az, hogy nem egymás között házasodnak a tárkányi fiatalok, gyakran közeli rokonok, sok korcsulás származott belőle. Szellemi degenerálódás, amit okozhatott, persze, a pálinkaivás is. Mert némelyek még kénkövet is tesznek belé, hogy jobban csípje a torkukat. Egy fiatal legény udvarol egy hozzá illő lánynak. A falu már „össze is boronálta" őket. De a leány szülei, s még inkább a nagyszülők, titkolóznak, nem nyilatkoznak.- Hozzáadja-e a lányát, néném?- Még nem tudom.- A lány menne-e?- Még csak az kellene, hogy őt is beavassuk. Nem az ő dolga! így is elég nagy gond a férjhezadás. Ez a befelé zártság - amelyet nem oldott fel teljesen sem messze városokba vivő piacozás, sem a férfiak ingázása - meglehetősen hűvösen fogadja az ide települő „külsőket". Szőcs István Ditróból került ide, tárkányi lányt vett feleségül, meghonosodott, saját fogata van, azzal fuvarozik, és juhászkodik is, hogy nagyobb legyen a jövedelme. Késő ősszel, kora tavasszal végigjárja a határt juhaival. Ebből mindegyre baj támad, bíróság elé citálták, megbüntették. S a falu ráakasztotta a becsmérlő jelzőt: „jövevény".- Ez a Szőcs István így látta gyermekkorában. Székelyföldön ez a szokás.- Itt nem vagyunk a Székelyföldön! Ugyanolyan hevesen replikáznak ekképpen, amilyen buzgón bizonygatják, hogy a tárkányiak pedig székelyek, még a hajdani bihari székelység maradékai. A népi hiedelem a székely eredetről nemzedékről nemzedékre öröklődött századokon át, ezt látszik alátámasztani a Fekete-Körös völgyének falvaiban dívó építkezési mód, a székely kapuhoz hasonlatos magas nyakú nagykapu Tárkányban, s a tudományos irodalom is hajlott erre a magyarázatra. Györffy István A fekctekörösvölgyi magyarság települése című, sokat idézett dolgozata ezt a népcsoportot a székely határőrök leszármazottainak tekinti. Jakó Zsig- mond azonban a mai történelemtudományi kutatások alapján ezt egyáltalán nem látja bizonyítottnak. Ami persze nem befolyásolja a tárkányiak felfogását eleikről, abban a faluban, amelyben a könyvnek valóban becsülete támadt. Egy helyi felmérés - a Páll Györgyé - szerint Tárkányban 27 családi magánkönyvtár van, összesen 5241 kötettel. Egyik ilyen családi könyvtárban több mint 1500 könyv. A szépirodalmi műveken kívül tudományos ismeretterjesztő munkákat, mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozó kiadványokat olvasnak legtöbben. A könyveket elolvassák, a szájhagyományokat továbbra is hiszik?- Apámtól hallottam - mondja Lőrincz Péter -, hogy Bethlen Gábor telepített ide valamikor tizenkét családot, székelyeket, a templom köré. Márpedig Bethlennek köze volt a hajdani Tárkányhoz, egy erdő is viseli a nevét, a Fejedelemerdő, most is erdő, határos a tárkányi legelővel. Utánanéztem Gy. Szabó Gyula tárkányi helynév-lustrájában: „Fejedelemerdő - valamikor az erdélyi fejedelemé volt." Bethlené? Gy. Szabó adatközlője ezt nem tette hozzá. Sokan vallják hát székely eredetüket Tárkányban, de ha egy „igazi" székely, egy gyergyói fuvaros és pásztor, Szőcs István az ő földjükön legelteti a juhait, azon nyomban „lejövevényezik", bíróság elé hurcolják.- Tárkányiak nem legeltetnek tarlóföldeken?- Azok tárkányiak! 59
