Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Beke György: Citromfák Köröstárkányban
- Nem számoltam meg, tanító úr - mondja Lőrincz Péter. - Csak azt tudom, hogy valamikor vagontételben hordták el innen a hízott ökröket. Kijárt az állat legelni a havasra. Most nincs legelő, azt mondják. Hát mi lett vele, felszántották? Ugye, hogy nem szántják most sem a havas oldalát... De nem folytatom. Miért mondjak rosszat a falu vezetőiről? A tárkányi ember, hiszen tudja, tanító úr, amúgy is a kapuján belül él és dolgozik. Egy másik házban a leányka most hozza a tejet a hatodik szomszédból.- Hát maguk mástól vásárolják a tejet, néném? - kérdezem az anyjától.-Jobb így, tanító úr. Minek mocskolódni a tehénnel? Kitelik az ára a zöldségből.- A zöldségtermesztés nem mocskolódás?- Az egészen másféle! * Miből is él Tárkány? Csupán a zöldségből? Ingáznak is elég sokan. Még bányász is van köztük, igaz, nem sok. Belényesen gyárak létesültek, oda bejárni nem is ingázás, olyan közel van. Itthon is akad munka. Ha egyéb nem, szikvíz-gyártás. Lőrincz Péter régen gazdálkodott ezen az udvaron, vejnek jött ide, apósa, Benedek Péter építette a házat, csűrt 1925- ben, azóta az udvart szőlőlugassal borították be, és az állatok helyén szikvízgyártó-gép morog. Régi ismerőséről érdeklődik Dánielisz Endre. Antal Feri itthon van most. - Elment volt egy időre Grozavárosba. - Jobban érzi magát itthon. Hazajött Oláh János is a városból. Grozavárosból egyszerre tizenkét asszony meg leány jött vissza Tárkányba. Otthagyták a szövődét, beálltak a téeszbe.- Hallgassa meg, tanító úr, két család Belényesről tért meg. Pedig tömbházat kaptak. Belényesen akkor könnyű volt lakást kapni, a váradi Infrátireia fiókgyárat létesített ott, házakat is épített. Két évig bírták, tovább nem maradtak. Valamikor, 1944 előtt összesen két értelmiségi, egy pap és egy ügyvéd került ki Tárkányból. Van most a tanult tárkányiak között mérnök, tanár, tanítónő. Idevaló születésű Szatmári István agronómus is.- De azért még mindig nehezen nyílnak ki ezek a magas kapuk, ha iskolába kell küldeni a gyermekeket - panaszkodik Szatmári Elemérné. - Jó képességű fiatalok maradnak itthon, szülői makacsság miatt. „Biztosabb itt, a kapukon belül." Meg aztán, őszintén megmondom, sajnálják a pénzt a taníttatásért. Mert ha Váradra kerül a gyermek, hiába ingyenes az oktatás, azért a bentlakás, a kosztolás és a ruházat pénzbe kerül. Valaki kiszámította, hogy egy gyermek taníttatása Váradon érettségiig, éppen egy személyautó ára. így számolnak most Tárkányban. Autóban. Van vagy harminc kiskocsi a faluban... Nekem három fiam van, kettő már végzett Váradon, az 5-ösben, a magyar líceumban, most adom oda a harmadikat. Igaz, autónk nincs, talán nem is lesz soha. Annyi baj legyen! Két asszonnyal összetanakodtam, hogy a gyermekeket Váradra visszük. Jófejű gyermekek, az asszonyok pedig jómódúak. Az utolsó nap nem visszaléptek mind a ketten!? Túl messze van Várad, mondták. Lemondanak az anyanyelvű oktatásról? Egy gyermek egy autó árába kerül, igazgatta kendőjét az egyik asszony. Akkor halottam először ezt a szörnyű számítást! Takarékosság? Arról mindig híres volt Tárkány. Garasosság? Még annál is több! * Kendő, fejkendő - Endrének eszébe jut a népviselet. A folklór mindig kedves volt a szívének, gyűjtögetett is Tárkányban.- Népművészet nem is volt itt soha, legfennebb népviselet - vélekedik Cseterki Csaba igazgató. - A népviselet pedig, a nőké, lassan kimegy a divatból. Mások replikáznak erre. Negyvenen túl az asszonyok feketében járnak, kendőt kötnek. Ez ma is törvény. A fiatal asszony biciklivel jár az utcán, nem lát ebben semmi kivetnivalót 57
