Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (II. rész - Fordította: Szenyán Erszébet)
géssel. A ház előtt reggeltől fogva ég a tűz, az asszonyok maniókát törnek famozsarakban, gyerekcsapat hancúrozik a virágágyások között. Este az egész népes család vacsorához ül a füvön, mert igaz ugyan, hogy új élet kezdődött, de azért megmaradt az örökös szegénység idejéből származó, ősi szokás: csak egyszer étkeznek naponta - este. Aki mozgékonyabb foglalkozást űz, és kevésbé tiszteli a hagyományokat, megpróbál egérutat nyerni. Egyszer találkoztam Dodomában egy utcai narancsárussal (nem túl jövedelmező foglalkozás), aki Dar es-Salaamban hordta a lakásomra a narancsot. Megörültem neki, megkérdeztem, mit keres itt, ötszáz kilométernyire a fővárostól. Azt válaszolta, hogy el kellett menekülnie az unokatestvérei elől. Hosszú ideig megosztotta velük mindenét, de végül elege lett az egészből, és meglépett. - Egy ideig most lesz néhány garasom - örvendezett. - Amíg meg nem találnak! A fentebb említett avanzsálások száma ekkoriban még nem olyan nagy. A fehérek negyedében még mindig a fehérek dominálnak. Mert Dar es-Salaam, a földrész többi városához hasonlóan, három, egymástól leggyakrabban vízzel vagy üres földsávval elkülönített negyedből áll. A legjobb, a tengerhez legközelebb fekvő negyed, természetesen, a fehéreké. Ez Oyster Bay: pompás villák, virágban úszó kertek, dús fű, egyenes, sóderrel felszórt fasorok. Igen, itt valóban luxus körülmények között élnek, annál is inkább, mivel a tulajdonosoknak semmit sem kell csinálniuk: mindenről a csöndes, figyelmes, diszkréten tevékenykedő személyzet gondoskodik. Itt az ember úgy mozog, ahogyan valószínűleg a Paradicsomban: lassan, lazán, elégedetten, amiért itt van, a világ szépségében gyönyörködve. A híd és a laguna mögött, jóval távolabb a tengertől, a kőházas, forgalmas, kereskedő negyed iakói tolonganak. Ők főleg hinduk, pakisztániak, goaiak, bangladesiek, Sri Lanka-iak, vagyis, ahogy itt összefoglaló névvel nevezik őket - ázsiaiak. Bár van köztük néhány nagyon gazdag ember is, a többség közepes szinten, jelentősebb vagyon nélkül él. Kereskedéssel foglalkoznak. Vesznek, eladnak, közvetítenek, spekulálnak. Számolnak, folyton számolnak, kalkulálnak, fejüket csóválják, veszekszenek. A több tucat, több száz üzlet sarkig tárva, árukészletük a járdára, az utcára rakva. Szőttesek, bútorok, lámpák, fazekak, tükrök, csecsebecsék, játékok, rizs, szörpök, fűszerek - minden. A bolt előtt egy széken ül a hindu, egyik lábát a szék ülőkéjére húzza, és szünet nélkül a lábujjait piszkálja. Szombaton délután e fülledt és zsúfolt negyed lakói a tengerpartra indulnak. Ilyenkor ünneplőbe öltöznek - a nők aranyozott szárit, a férfiak tiszta inget vesznek magukra. Autókkal mennek. A kocsi belsejében ott szorong az egész család, egymás ölében, hátán, fején: tíz, tizenöt személy. Megállnak a tenger meredek partfalán. Ilyenkor a dagály hatalmas, fülsüketítő hullámokat ver. Lehúzzák az autók ablakát. Beszívják a tenger illatát. Levegőznek. Az előttük látható hatalmas víz túloldalán fekszik az ő országuk, India, amelyet sokan közülük már nem is ismernek. Eltöltenek a parton jó negyedórát, esetleg egy félórát. Aztán a tömött autók oszlopa eltávozik, és a part megint néptelen lesz. 41
