Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (II. rész - Fordította: Szenyán Erszébet)
Ryszard Kapuscinski Ében II. rész A klán struktúrája Különösebb cél nélkül utaztam el Kumasiba. Az általános vélekedés szerint jó, ha az embernek meghatározott célja van, mert akkor akar valamit, törekszik valamire; másfelől viszont ilyenkor mintha szemellenzőt viselne: csak a célját látja, semmi többet. Pedig az a több - tágabb - mélyebb esetleg jóval érdekesebb és fontosabb. Hiszen ha egy másik világba lépünk, valamiféle titokba lépünk, s ez a titok annyi labirintust, zugot, oly sok ismeretlen dolgot rejtegethet! Kumasi zöld növények és virágok között, enyhe lankákon terül el. Olyan, mint egy nagy botanikus kert, amelyben megengedték az embereknek, hogy letelepedjenek. Mintha minden kedvezne itt az embernek - az éghajlat, a növényzet és a másik ember is. A hajnalok elbűvölően szépek, bár csak néhány percig tartanak. Éjszaka van, s ebből az éjszakából hirtelen előkúszik a nap. Előkúszik? De hiszen ez az ige bizonyos folyamatosságot, lassú mozgást sugall. A napot itt viszont mintha labdaként hajítaná valaki az égre! A tüzes golyót azonnal olyan közelinek látja az ember, hogy egyfajta félelem fogja el. Ráadásul ez a golyó felénk tart, egyre jobban közeledik. A nap látványa úgy hat, mint egy startlövés: a város azonnal mozgásba lendül! Mintha az emberek egész éjszaka lesben álltak volna a starthelyeiken, s most erre a jelre, a nap lövésére hirtelen mindannyian rohanni kezdenének előre. Semmiféle közbülső stádium, semmiféle előkészület! Az utcák azonnal megtelnek emberekkel, az üzletek nyitva, füstölnek a sütödék, konyhák. Kumasi azonban másként forgalmas, mint Accra. Kumasiban a forgalom helyi, regionális, mintegy önmagába zárt forgalom. A város a (Ghána részét képező) Ashanti királyság fővárosa, és éberen őrzi másságát, a maga színes és élő hagyományrendszerét. Találkozhatunk itt utcán sétáló törzsfőnökökkel, láthatunk ősidőkből származó szertartásokat, az itteni kultúrában oly buján tenyésző mágiát, varázslást, báj olást. Az Accrából Kumasiba vezető út nemcsak azt az ötszáz kilométert jelenti, amely az Atlanti-óceán partjától Afrika belsejébe visz, hanem azt is, hogy a földrész olyan területeit ismerjük meg, amelyeken kevesebb nyomot hagyott a gyarmatosítás, mint a parti sávon. Afrika kiterjedtsége, a hajózható folyók, járható utak hiánya, a gyilkos éghajlat ugyanis, bár akadályozták a földrész fejlődését, egyúttal természetes védelmet is biztosítottak a gyarmatosítók inváziójával szem33
