Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Kertész Ákos: Az örökség (Történelmi regény. Vázlat)
pes úgy fogalmazni, hogy: etnikailag zsidó vagy, kisfiam, vallásilag nem. Ez a fogalom, hogy „etnikailag" nem volt közismert. Más gyerek is becsavarodott volna ebbe az identitászavarba, de Kálmán Géza bírta a gyűrődést, sőt, érdekes módon, akkoriban sok gyerek, aki ugyanolyan helyzetben volt, mint Kálmán Géza, elég könnyen vette az egészet, mert még nem ment vérre a dolog, de nem átvitt értelemben: szó szerint. Még nem lett élethalál kérdése, hogy ki zsidó, ki nem. Géza is csak azért bánkódott, mert hogyan védje meg azután zsidó barátait, ha egyszer ő is zsidó. Azt fogják mondani: hazabeszél! És leginkább azt viselte nehezen, hogy nem vették föl a piaristákhoz, pedig az Ihász Vili bácsi két nagyobbik fia, a Laci meg a Feri is oda járt, na ja, nekik könnyű, mondta Ferenc, a Vili bácsi ária-párja, de ezt Géza nem értette. Ez azt jelenti, hogy a Médi néni, a Vili bácsi felesége, Fabríciusz Mária őskeresztény, így az Ihász fiúk csak félzsidók, és ők járhatnak a piaristákhoz, magyarázta Géza apja. Pedig Gézát négy éven keresztül ő maga, Ferenc, azzal buzdította jó tanulásra, hogy Géza is a piarista gimnáziumba fog járni, de ahhoz tiszta kitűnőnek kell ám lennie. O a maga részéről teljesítette a föladatot: tiszta kitűnő lett, és ezzel a tiszta kitűnővel csak ahhoz nyert jogot, hogy az Állami Berzsenyi Dániel Gimnázium első bé, vagyis zsidó osztályába járhasson. Ez disznóság, gondolta Géza, és rögtön a névsorolvasásnál meg is mondta az osztályfőnöknek, hogy ő itt van ugyan, de nincs is itt, mert nem itt van a helye. O egy vallásos római katolikus fiú, aki már latinul ministrál, hetenként szokott gyónni és áldozni, neki semmi keresnivalója a zsidó osztályban. Ezzel eleinte nagy derültséget keltett, röhögött rajta az egész osztály, a tanár úr is, meg a diáktársak is, de aztán, minthogy Géza makacskodott, az osztályfőnök elkergette. Köszönd meg a magyar hazának, hogy zsidó létedre egyáltalán valamilyen gimnáziumba is járhatsz! Pimasz! Takarodj! És ki vagy rúgva! Úgy, hogy másnap Kálmán Ferenc kénytelen volt kézen fogni a fiát, bemenni vele az iskolába, megalázkodni először az osztályfőnök, majd az igazgató előtt, alázatos tisztelettel bocsánatért esedezni, hogy nem a gyerek hibás, hanem ő, mert nem tudatosította a gyerekben, hogy katolikus vallása ellenére azért ő mégiscsak egy büdös zsidó - ha nem is izraelita. így Géza kegyelmet nyert, de a zsidó osztálytársai nemigen becsülték a nagy keresztény buzgóságáért, vagyis piszok rosszul érezte magát a zsidó osztályban, mert a zsidók éppen úgy kirekesztették maguk közül, mint a keresztények; egyedül Kovacsics Jóska barátjával, elemi iskolai osztálytársával érezte jól magát, bár ő a keresztény osztályba járt, de a papája is, meg a sógora, Friedländer Jenő is nagy szocdemek voltak, a Népszavát olvasták, és nem ismerték a faji megkülönböztetést, nem vették tudomásul, hogy Géza zsidó; vagyis tudomásul vették, csak nem törődtek vele. Elvből. Sőt, nemcsak elvből, hanem szeretetből sem. Ferenc meg panaszkodott az ügyvéd barátjának, a Rockenstein Nándornak, aki szintén kikeresztelkedett zsidó volt, hogy a gyerek rémesen nehézfejű, nem akar megérteni elemi dolgokat. De Rockenstein Nándi bácsi nem értett egyet Géza apukájával, és azt mondta, ő az oka, minek tagadta le előtte, hogy zsidó. De amikor nem zsidó! 10
