Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 2. szám - Veress Miklós: Sorshúzás után; Tücsöknémaság; Szívhang és visszhang (versek)

s mi lesz utána: minek tudnám, hogy átcirpol-e a zene azon a nagy, mennyei dunnán, ha már aludnom illene?!

Isten ciháját ráncigálom, hogy maranna kinn félfüle, ha föltücsöklik majd halálom, bár úgyis hallom nélküle

a nemlétet, amit még ő sem, azt, ami néki is titok; míg lázam méri szenvedésem, hogy tőle mily gyorsan futok.

Amíg csak éltem - vándoroltam eddig, hogy valahol: lakom falak között, és minden falban bolonddá vertem kobakom;

s nevethetek, mert megtörténhet mindaz, mi nem történt velem, kivéve azt a semmiséget, hogy nincs is tücsök nélkülem;

és várok - bárha nincs is válasz, csak némaság - míg elhiszem, hogy a hiányzó tücsökszó az, amiért mégis létezem.

Mintha magam - akkor hagy cserben, amikor épp megérteném.

Amit megélni sose mertem, az volt: a néma költemény.