Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 12. szám - Legenda Szilágyi Domokosról (Összeállította: Albert Zsuzsa)
Kolozsvári Pnpp László: - Én azt a mozzanatot ragadnám ki az Albert Zsuzsa bevezetőjéből, arra emlékszik, hogy hallgatott. Nekem is ez volt a benyomásom mindig, a sok apró találkozásunk után, de ha csak az marad, akkor el se jöttem volna. Volt viszont vele egy kéthetes hallgatásom, Bukaresttől a Székelyföldön keresztül. A Minisztériumnak valamikor eszébe jutott, talán 1972-ben, hogy engem elküldjenek Bukarestbe, mint műfordítót. Természetesen felhívtam Sziszt, mit sem tudván arról, hogy az élete egyik utolsó, kritikus pillanatába nyitok be ezzel a telefonnal. Akkor lépett ki az utolsó házasságából, és én ott találom őt, soha arra Bukarestben nem jártam, egy pincelakásban. Csíki László: - A Katonai Akadémiánál. Kolozsvári Pnpp László: - Ott a Filimon Sirbunál, vagy hogy nevezték akkoriban, egy teljesen topiák lakásban. Nem is akarok erről többet mondani. Akkor néhány nap után, ami azzal telt, hogy a hivatalos dolgaim végeztével, ha nem mentem el színházba, operába, elmentem hozzá. És csak ültünk, s hallgattunk. Szisz borzasztó népszerű volt, jártak oda televíziósok, rádiósok, költők is, téged is kerestünk Csíki Laci, végül azt mondtam, na én akkor megyek a Székelyföldre, mire ő azt mondta, hogy „veled megyek". Eljutunk Sepsi útba ejtésével a főszínhelyre, Csíkszeredára, ahol bevettük magunkat egy szállodába és ott éldegéltünk. Akkor kezdődött egy tulajdonképpen végighallgatott tíz nap után, hogy kezdtünk szóba állni egymással. Addig csak ültünk, én is borzasztóan hallgatag tudok lenni ha nem kell beszélnem, és ő csak akkor kezdett - én utólag úgy értelmeztem, és erre bizonyítékom is van - a bizalmába fogadni. Eladdig, hogy elővette a verseit, a verseiről beszéltünk, és néztük a nőket reménytelenkedve. Csíki László: - Beszélt az irodalomról egyáltalán? Kolozsvári Pnpp László: - Egyáltalán beszélt a saját verseiről. Egy szobában laktunk, egy nagyobb szobában, és ő magyarázta nekem az akkoriban megjelent, már nem elékszem, melyik kötetében megjelent verseit, hogy ő mit hogyan értett? Csíki László: - Ez meglep... Kolozsvári Pnpp László: - Erről van szó, ezért nekem tíz napig kellett hallgatnom. Az egész különben lidérces volt. A sok némaság, a sok meg nem történés. Elmentünk Csíksomlyóra a búcsújáróhelyre, ahol iszonyúan hideg volt, megnéztük a templomot, de voltunk Csíkcsicsón, mindenfelé, ahova lehetett, de mindig visszacsapódtunk a szállodába, ahova aztán jöttek a fiatal költők, írók, nem hozzám, hozzá. Majd felültünk a vonatra, hogy majd elválunk Dédán, ugye ott válik ketté a vonat? Fele megy Nagybányára, a másik fele Marosvásárhelyre, én Vásárhelyen át mentem Kolozsvárra. Akkor történt az, amit a mai napig is úgy érzékelek, mint valami próbatételt - nem ez a csattanó! Volt Szisznek egy szép szőrme kucsmája. Ettől az élete függött, hiszen természetesen a vonatot nem fűtötték. Székelyföld, éjszaka, vonat, képzeljétek el. Csíki László: - Meg késni is szoktak. Kolozsvári Pnpp László: - Rajta voltunk már a vonaton, és egyszercsak azt mondja, ahogy közeledtünk az elváláshoz, hogy: nem kell a kucsmám? Olyan természetesen mondta, hogy megnéztem, valóban nem kéne nekem egy ilyen kucsma? Egyszercsak belém nyilall, s rászóltam: te hülye vagy!? Megfagysz! Hagyjál nekem békét! Láttam akkor az arcán egy soha addig nem látott boldog mosolyt. Mintha azt mondaná: jól feleltél, fiam. Attól kezdve voltunk mi jóban Kolozsváron, egészen addig, amíg elindul a Kányafői úton felfelé, ahonnan már nem tér vissza, eladdig, hogy apróságokat kér tőlem, hogy hozzak neki nem habzó borotvakrémet Budapestről, óriási dolog volt, hogy ő kért egyáltalán valakitől valamit. Hogy ez mennyire igaz, 1990-ben Ceau§escu lelövése után, Csíkszeredában előkerülnek a Securitate jegyzőkönyvei. A Domival való találkozónak a Securitate által felvett doku69
