Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 1. szám - Szenyán Erzsébet: Világok töréspontján (Kovács István: Beszélgetések Ryszard Kapuscinskival)

tatárok lakták e történelmi tájat... Gazdasági szemszögből nézve a szegénység Svájcának nevezhetnénk gyermekkorom történelmi-földrajzi táját. Az ott élők körében nálunk is természetes, elemi szükséglet volt a tolerancia, megértés, együttműködés. Nem tudtuk, mi a rasszizmus, fundamentalizmus. A mi kisvárosunkban mindenki békésen megfért egymás mellett." (86.)

Hogy milyen elemző, felfedező módon ismerkedik az író ezekkel az idegen kultúrákkal, arra nem afrikai vagy dél-amerikai példát hozhatunk, hanem a magyar olvasó által jobban ismert, egykori Szovjetuniót, amely a mi tudatunkban többé-kevésbé nagy szláv birodalomként élt. Ezzel szemben, amikor Kovács István az iszlám Szovjetunió-beli szerepéről kérdezi az írót, a következőket tudhatjuk meg tőle: A

közelmúltban Taskentben alkalmam volt találkozni a szovjet Közép-Azsia főmuftijával... A Szovjetunió muzulmán társadalmának vezetője jelezte, hogy az országban több mint 70 millió muzulmán él, s mivel a népességnövekedés rendkívül gyors, számuk a jövő század küszöbére feltehetően eléri a százmilliót... Amikor itt, Európában a Szovjetunióról beszélünk, mintha megfeledkeznénk róla, hogy lakosságának egy- harmada valamelyik török nyelvet beszéli."(29.)

Kapuscinski érdeklődésének másik kiemelt területe a tág értelemben vett politika, de ez is, természetesen, az íróra jellemző globális nézőpontból szemlélve. Csak találomra: „Nem győzöm hangsúlyozni, hogy Európa mekkora kihívás előtt áll. Ha eredeti, alkotó, teremtő módon nem veszi kezébe a saját sorsának irányítását, előbb-utóbb partvonalra kerül. Oda taszítja a világ két rendkívül expanzív, modern, egyre fejlődő civilizációja; az Egyesült Államok és Dél- Kelet-Ázsia, Kína, Japán vagyis az a gigantikus térség, ahol kétmilliárd elképesztően szorgalmas, munkabíró, a legfejlettebb technológiákba hamar beavatható, termelékeny, az együttélés fejlett közösségi kultúrájával rendelkező ember él."(49.) Vagy: „A ma tömegembere okosabb, fogékonyabb, mint más kor átlagembere volt. De Ortega y Gasset szerint e fogékonyságának az ember nincs tudatában, s nem is él vele. A fő dolog a kényelem, az elteltség. Ha egy átlag-franciára vagy egy átlag-amerikaira gondolunk, akkor egy elégedett ember jelenhet meg szemünk előtt. Persze ő is szeretne többet keresni, jobb nyugdíjat kapni stb. Ezek álmai netovábbjai. A nyugati tömegtársadalmak nem lázadnak, nem robbantanak ki forradalmat. Megelégedettségük a legfőbb rendőr. (52.)

A harmadik, Kapuscinskit izgató témakör a kultúra, a felelősen gondolkodó értelmiségi szerepe, az erkölcs állapota, a jó és rossz, a szép és csúf harca, az elkötelezettség, felelősségvállalás, tisztesség és a gátlástalanság, bugrisság, primitív erőszak párviadala, „...a világot ma nem a fasizmus fenyegeti, amely állami szinten csak elvétve létezik itt-ott. A világot ma az elbugrisodás fenyegeti leginkább. A bárgyú, primitív, féktelen elbugrisodás. Az ember lealacsonyodása, elaljasodása..." (26.)

Minthogy a Világok töréspontján mindkét szereplője költő is, óhatatlanul szóba kerülnek az írói mesterséggel kapcsolatos kérdések, ezek azonban sohasem a formai megoldásokra, hanem az írás lényegi funkciójára, értelmére vagy hiábavalóságára, az irodalom szerepére stb. vonatkoznak. „... azok a posztmodern idők, amelyekben élünk, az író problematikáját, szerepét, hozzáállását is megváltoztatták. Ma inkább az tapasztalható, amire a franciák hívták fel a figyelmet; miszerint van irodalom, de nincsenek írók. Vagyis sok a könyv, s a jó könyv sem kevés, de alkotójuk beleolvad az értelmiségiek tömegébe. Gyakori az is, hogy valaki ír egy jó könyvet, és leteszi a tollat, a továbbiakban már mással foglalkozik. Ma az irodalom és az író két különböző dolog..." (53.)

Másutt: „Korunkban rendkívül dinamikusan változik az írás módja. A literatúrában egyre több az intertextuális tevékenység... Ezt meg lehet érteni, mert a valóság ma oly összetett és bonyolult, változásának tempója oly dinamikus, hogy ábrázolásának kísérlete az írói alkotóműhely, eszköztár megváltozását igényli. Ma már nem lehet a nyugodt, szemlélődő XIX. századi próza eszközeivel leírni mindazt, ami a XX. és XXI. század fordulóján történik. Ez ugyan természetesnek mondható változás, de a literátort nem menti fel az alól a kötelessége alól, hogy jó mondatokat írjon. Jó mondatokat azonban csak tehetséges ember tud írni." (55.)

A Világok töréspontján szerkezete az interjúk készítésének időrendjéhez igazodik. Bizonyos gondolatok óhatatlanul ismétlődnek, de ez legtöbbször az érintett téma egyre mélyebb, sokoldalúbb körülírását eredményezi; mintegy megleshetjük Kapuscinski gondolkodásának mechanizmusát. Azon már lehetne vitatkozni, szerencsés megoldás volt-e az életpálya átfogó vázlatát a kötet végére tenni mintegy összegzésként, nem lett volna-e jobb ezzel indítani, megelőlegezve a későbbi gondolatok megértését segítő információkat. Igaz, hogy ezzel viszont felborult volna az időrend, s nehéz lett volna elhelyezni az első interjút.

A jegyzetíró, mint Kapuscinski jó néhány művének fordítója és szövegei nehézségi fokának

95