Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11. szám - Körber Tivadar: Csodát mesélek (Ittzés Mihály: 22 zenei írás)

Korber Tivadar Csodát mesélek Ittzés Mihály: 22 zenei írás Zavarba ejtően gazdag anyaggal szembesül az olvasó, amikor kézbe veszi Ittzés Mihály írásainak gyűjte­ményét. A sokoldalú, rendkívül széles látókörű kutató-szakíró-pedagógus („mellesleg" a Kodály Intézet igazgatóhelyettese) publikált írásainak csupán töredékét tartalmazza a mintegy 300 oldalas könyv. („Ami a kötetből kimaradt" címmel a mellékelt lap további 35 írást megnevező, válogatott bibliográfiát közöl a szer­ző írásaiból.) De maradjunk most szorosan a kötetben megjelent anyagnál! Az írások többsége Kodályról szól, Ko­dállyal kapcsolatos témákat dolgoz fel. De tegyük hozzá azonnal: háttérként jelen van - túlzás nélkül mondhatjuk - a teljes zenetörténet, utalásokban, idézetekben, analógiákban - ahogyan Kodály szintéziste­remtő, mélyen a hagyományokban gyökerező alkotóművészete ezt a kitekintést indokolttá, sőt megkerül- hetetlenné teszi. Érdemes végigtekintenünk az 1970-1997 között keletkezett írások forrásjegyzékén, hiszen a keletkezés al­kalma, az első megjelenés - vagy elhangzás - helye és ideje jelentősen meghatározza a téma kezelésének módját. Külföldieknek tartott előadás szövegét olvasva például sok olyan információval találkozunk, ame­lyek a hazai szakemberek előtt ismertek, s inkább az a mód tanulságos, ahogyan a témában járatlanabbak számára hozza közel, teszi világossá mondandóját Ittzés. A másik „végletet" azok a tanulmányok képvise­lik, amelyek egy-egy mű (Molnár Anna, Gordonka szólószonáta, a Megkéselt melódiák Kölcsey-dalai) mélysége­kig hatolóan részletes analízisét adják. Ez utóbbiakat csak zeneelméleti felkészültséggel rendelkezve, kottá­val a kézben lehet követni, ahogyan ajánlja is a szerző a kötet előszavában. Itt jegyezzük meg: a könyv nagy értéke a közölt kottapéldák sokasága, melyek többsége nem egyszerű idézet, hanem hozzáfűzött magyará­zatot, értelmezést is tartalmaz. A Szólószonátáról írt tanulmány ajánlása Bárdos Lajos és Lendvai Ernő emlékének szól. Ittzés megközelítés-módjában, terminológiájában és mindenekelőtt elemzésének a zenei anyag legapróbb részleteire kiterjedő alaposságában valóban érzékelhető a zeneelméleti kutatás e két óri­ásának megtermékenyítő hatása. Az említett két szélső típus között találhatók azok az írások, amelyek ismeretterjesztő, népszerűsítő célza- túak - természetesen a szónak legmagasabbrendű értelmében. Ilyen például a Bartók és Kecskemét című cikk, amely 1981-ben, a zeneszerző születésének centenáriuma alkalmából jelent meg; vagy a Kodály Zoltán nép­dalfeldolgozásainak formavilága című, amelyben az egyszerűtől az összetettebbekig haladva mutatja be mind­azokat a módokat, ahogyan a zeneszerző a népzenei anyagot alkotásaiban műzenei szintre emeli. Ittzés kutatói érdeklődése az irodalomra is kiterjed, ezt bizonyítják - a már említett Kölcsey-megzenésíté- sek elemzésén kívül - a Petőfi-versekkel, valamint a Bánk bán zenei vonatkozásaival foglalkozó írások. A gya­korló pedagógus közvetlenül is profitálhat a könyv azon írásaiból, amelyekben saját kísérleteiről számol be Ittzés. (A programzene művészi és pedagógiai kérdései Kodály életművében; Magyar nyelv, magyar ritmus). Ugyancsak együtt van jelen a tudományos megközelítés a gyakorlati-előadói szempontokkal a Csodál mesélek című Bárdos-művet elemző tanulmányban, híven ahhoz, hogy a zeneszerző Bárdos Lajos egész munkásságát az elmélet és a gyakorlat kettős egysége jellemezte. (Ez az írás is a „nehezebb fajsúlyú" kategó­riába tartozik.) A könyv anyagát az alábbi - zárójelbe tett - fejezetcímek tagolják: Kodály eszméi nyomában; Népdalfeldolgo­zásokról; Pedagógiai művekről; Esztétikai és formai kérdésekről; Zene és irodalom; Elődök, kortársak, utódok. (Az írások tehát tematikus elrendezésben és nem időrendi felépítésben követik egymást.) Huszonkét tanulmány, előadás, cikk egyenkénti ismertetése a jelen recenzió keretében reménytelen fel­adat lenne. Néhány különösen figyelemre méltó gondolatát, megállapítását, konklúzióját szeretném azon­ban kiemelni, idézni. 110

Next

/
Oldalképek
Tartalom