Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11. szám - Ittzés Mihály: Emlékek, találkozások (Vásárhelyi Zoltán 1900-1977)

kórusirodalom és Kodály meg Bartók remekei mellett. Ezekben aztán igazán otthon volt Mesterünk, ahogy a romantika is igen közel állt lobogó, szenvedélyes egyéniségé­hez. Schumann és Brahms kórusművei biztosan nagy helyet kaptak a szívében. E ze­neköltők lágyan elomló vagy szenvedélyes, máskor meg melankolikus vagy éppen energikusan táncos tételei színes csokrokban szólaltak meg keze alatt. Emlékezetesek persze Mozart kis notturnói is, ahogy kamarazenei finomsággal keltette életre a megle­hetősen nagy létszámú kórussal a rádió mikrofonjai előtt. A csúcspontot azonban ép­pen azok a nagy magyar művek jelentették, amelyek közül nem egyet valamikor ő tar­tott keresztvíz alá, úgy értem, ő mutatott be a kecskeméti hőskorban. Énekeltük Bartók hatalmas, négy tételes Magyar népdalok című ciklusát és Kodály fenséges népdalszvit­jét, a Mátrai képeket. Szerencsére olykor még a kötelező protokollszerepléseket is él­ménnyé tehette például ez utóbbi mű előadása. Ha nem is a Mátrai képekkel, de Kodály műveivel is ékeskedett az a koncertműsor, amely a Zeneművészeti Főiskola kórusának tagjaként engem is először Kecskemétre hozott. Emlékezetemben kutatva próbáltam meghatározni, mikor is történhetett ez. Úgy gondoltam, 1962 tavaszán, talán éppen április 4-én. Műsorom nem lévén, a könyvtári folyóiratolvasóban fellapoztam a korabeli Petőfi Népe-számokat. Mindössze egy apró híradást találtam róla a március 31-i, szombati számban a Felszabadulásunk 17. évfordulójának méltó megünneplésére készül megyénk lakossága című cikkben: az április 4- ére tervezett politikai és protokolláris események ismertetése között egy mondat hívta fel a figyelmet a kulturális eseményre: „Délelőtt 11 órakor pedig a Zeneművészeti Főis­kola vegyes kara és a debreceni filharmonikusok zenekara ad ünnepi hangversenyt Vásárhelyi Zoltán vezényletével". Az igazat megvallva a vendégzenekar szerepléséről nem tudok, úgy emlékszem magunk adtuk a teljes műsort. Bizonyára karnagyunknak kivételes örömére szolgált, hogy szülővárosában, hajdani szép sikerei és - Kodály sza­vával szólva - közönytörő munkálkodása színhelyén léphetett fel ifjakból álló énekka­rával. A számos ihletett Vásárhelyi-koncert emléke között ez bizonyos, hogy az egyik, ha nem a legmaradandóbb számomra. Azt hiszem a még kölyök költőzseni, Weöres Sándor versére írott megrázó szépségű Öregek volt a hajdani kecskeméti újdonságok közül az egyik műsorszámunk, a másik pedig bizonyosan a jézus és a kufárok című mo­tetta. (Mindkettőt az 1934-es Hírős Hét nevezetes kórushangversenyén vitte közönség elé először Vásárhelyi Zoltán a Kecskeméti Városi Dalárdával.) A közönségsiker bizto­san megvolt, de alig tudok rá visszaemlékezni, mert az él bennem, ahogy Vásárhelyi szuggesztív vezénylése szinte odacövekelte a kórust a dobogóhoz. Fantasztikus fe­szültséggel izzott fel Kodály muzsikája: a költői-festői látomást prófétai harag és krisz­tusi szelídség járta át, és fenséges rácsodálkozás fejezte be. A páratlan feszültségre és a karnagy megbűvölő szellemi-zenei jelenlétére mi sem volt jellemzőbb, mint az, hogy egy pillanatban, amikor a mű főpapok és írástudók Jézus elleni acsarkodásáról beszél, egy félreérthető vezénylő mozdulat ellenére nem borult fel a darab, hanem - a meg­szokottól ugyan eltérő, annál gyorsabb tempóban - az egész énekkar egy emberként követte karnagyát. A műsor könnyedebb részét aztán egy Brahms Magyarországi ci­gánydalok című sorozatából válogatott csokor jelentette Párkai István nagyszerű zongorakíséretével.. Mindezek alapján azt gondolhatnánk, hogy Vásárhelyi úgynevezett „feldobós" és ösztönös-impulzív művész volt. Kétségtelen, hogy megvolt ez is benne. De próbái, ma­gyarázatai inkább úgy mutatták be, mint akinek igen tudatosan átgondolt elképzelései vannak egy zenemű életre keltéséről, zenei és költői, esetleg vélt vagy valós dramati- kus tartalmáról. (Fennmaradt néhány vázlata jellegzetes energikus, dőlt írásával, pél­dául az évekig elmaradhatatlan zöld tintával, amelyek egyes művek előadására való felkészülésének dokumentumai.) Aztán mindent ennek a határozottan felépített gon­94

Next

/
Oldalképek
Tartalom