Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Ittzés Mihály: Emlékek, találkozások (Vásárhelyi Zoltán 1900-1977)
dolatnak rendelt alá. De igényes volt a végtelenségig a hangzást illetően is. Ezt azonban nem holmi énektechnikai trükkök segítségével próbálta meg elérni (akkoriban már valószínűleg nem is tudott volna elöénekléssel példát mutatni agyoncigarettázott, rekedtes hangjával). De a belső hallásában megszületett hangzásképet, hangszíneket mégiscsak előhívta az énekesek torkából. Képes volt hosszú perceket eltölteni azzal például, hogy a Mátrai képek első részét, a Vidróczki balladát lezáró különös akkord (mely egyúttal átkötést jelent a másik történet dalaihoz) lidércfényszerűen, foszforesz- káló hangszínnel szólaljon meg. Sztanyiszlavszkijra szóban is, írásban is szívesen hivatkozott. A nagy orosz rendező elméletét vallotta, hogy egy alak, egy szituáció hiteles megteremtéséhez mindent kell tudni róla, még azt is, ami nincs beleírva a műbe. Kedvenc hasonlata volt a művészi megjelenítés megalapozásához, a „szerep" megfogalmazásához egy olyan gúla vagy kúp, amelynek alsó, legszélesebb része a gondolati (és érzelmi) alap, a középső réteg az érthető, kifejező szövegmondás, és csak a legfelső, teljesen elkeskenyedő rész - a jéghegy csúcsa - az éneklés, mely magasabb szintre emeli az előbbi tényezőt. írott formában egy Kodály intézeti évkönyv szerkesztésekor, már Vásárhelyi Zoltán halála után találkoztam ezzel a gondolattal. Érdekes módon éppen Brahms és Kodály műveiből választotta Vásárhelyi a példákat, magavezényelte Rádió Kórus felvételeket, amelyekkel megvilágította elméletét és karvezetői gyakorlatát Elményszerű előadás a kórusművészetben és ennek előkészítése a próbákon című értekezésében. Mindez pedig történt 1970. április 16-án, abból az alkalomból, hogy a Tanár urat a kecskeméti Katona József Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. (A dolgozat csak 1982-ben jelent meg.) Az esemény előkészítésére a Petőfi Népe két híradást közölt. Az április 15-i, szerdai szám így: „Vásárhelyi Zoltán köszöntése. Kecskeméten élt, és hosszú évtizedekig itt dolgozott a Kossuth-díjas Vásárhelyi Zoltán, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze. Holnap a Városi Művelődési Központban este fél hat órai kezdettel műsorral köszönti Kecskemét a 70 éves alkotót." Az ünneplésnek, tiszteletadásnak szánt rendezvény napján ismét felhívta az újság a figyelmet az eseményre, szerzői estként tüntetve azt fel. Majd ezt írta a lap: „A kiváló karnagy ezúton is kéri azokat a dalosokat, akik valaha, valamelyik kecskeméti kórusban énekeltek, hogy minél többen keressék meg a műsor után. Szeretné velük együtt feleleveníteni a régi énekkari időket, szeretné megtudni mi történt egykori dalosaival." Nemcsak az eddig említett alkalmakkor szólította haza a szülőváros nagyhírű fiát. Filmszalag őrzi a hatvanas évek közepéről, hogy az ének-zenei iskola akkor új Katona József téri épületének előcsarnokában az egyesített iskolai gyermekkar élén Kodály Villőjét vezényli. 1972-ben pedig a II. Nemzetközi Kodály Szeminárium második felének kórusfoglalkozásait vezette. A hangversenyről beszámolót író Körber Tivadar az augusztus 22-i Petőfi Népében így írt: a záró hangversenyen „a hallgatóság együttesen is számot adott önmagának és a szeminárium vezetőinek a karénekórákon tanultakról: Vásárhelyi Zoltán vezénylete alatt Kodály öt vegyes kari művének eléneklésével búcsúztak a résztvevők..." Tudomásom szerint ez volt az utolsó alkalom, amikor Vásárhelyi Zoltán Kecskeméten vezényelt. Szép búcsú... - mondhatnánk. Azonban meg kell még egy, a valóban utolsó látogatásáról emlékezni. Egy egészen rövid, de fényképes cikkrészlet adta hírül a Petőfi Népe, 1976. november 9-i, keddi számában, hogy a Városi Tanács Kodály Zoltán emlékérmet adományozott Vásárhelyi Zoltánnak. Két nappal korábban, november 7-én az előzetes hír így szólt: „Vásárhelyi Zoltán Kecskemétre jön. Várárhelyi Zoltán Kossuth-díjas karnagy, a kecskeméti Városi Dalárda hajdani nagyhírű vezetője hétfőn délután 5 órakor a Megyei Művelődési Központ művészklubjában találkozik az egykori kórus tagjaival. Az érdekesnek ígérkező 95
