Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Ittzés Mihály: Emlékek, találkozások (Vásárhelyi Zoltán 1900-1977)
Ittzés Mihály Emlékek, találkozások Vásárhelyi Zoltán (1900-1977) A címben foglalt első évszám elárulja, miért írok Vásárhelyi Zoltánról: március 12-én volt születésének századik évfordulója. Ilyen alkalomkor jól dokumentált áttekintő pályaképet kellene megrajzolni, gazdagon idézni a korabeli méltatásokból, elhelyezni az ünnepelt életművét szakterületének történetében, felmutatni példáját a mának, és így tovább... Ehelyett - kárhoztatni való vagy bocsánatos eljárás?, nem tudom - inkább néhány személyes élmény feljegyzésével kísérlem meg, hogy néhány téglával hozzájáruljak a százados emlékműhöz. Az élmények egy része természetesen nem volt s nem lehet csak a sajátom, hisz többen, sokan voltak, lehettek részesei. Bennem így maradtak meg, ma így látom őket, így tudom felidézni saját emlékezetemből, (de a tárgyszerűség érdekében természetesen korabeli dokumentumokat, szakirodalmi forrásokat is segítségül hívok). Remélem, hogy mindig, minden formában megmarad bennük főszereplőnek Vásárhelyi Zoltán, s nem tolakszik előtérbe az emlékező... Vásárhelyi Zoltánt először 1955. december 18-án láttam vezényelni. A győri Zene- művészeti Szakiskola növendéke voltam. Az iskola jóvoltából meghallgathattuk a budapesti Zeneakadémián a Zrínyi szózata hangversenytermi bemutatóját. A mű kottája rövidesen megjelent, s így a következő, 1956-57-es tanévben volt Vásárhelyi-tanítvány karnagy-tanárunk, Szabó Miklós vezetésével nekifoghattunk a mély értelmű és hatalmas karmű tanulásának (amit persze hamarosan félbeszakított a tiltás, melyet a mű „titkos" - vagy nagyon is nyilvánvaló és időszerű - mondanivalója váltott ki). A nyomtatott kottában ott olvashattuk a zeneszerző kézírásának hasonmásával a feleségének szóló ajánlást és még egy mondatot: Köszönetéin az első előadás remeklőinek: Palló Imrének és a Vásárhelyi Zoltán vezette M. Rádió énekkarnak. Akkor még nem sejtettem, hogy másfél év múlva magam is a Vásárhelyi-növendékek népes táborának leszek tagja... A karvezetés oktatása általában kétféle órán történik a Zeneművészeti Főiskolán: az alapvető felkészülést segíti a néhány fős csoportokban folyó munka, amikor a kórust a zongora helyettesíti; a kargyakorlat órákon már a diákok kisebb-nagyobb kórusa a vezénylést gyakorlók „hangszere". 1958-ban takarékossági okok miatt az előbbi formát éppen mellőzték. így lehettem huszadmagammal Vásárhelyi Zoltán karvezető tanítványa csütörtök esténként két órára. Kargyakorlat óráinkat továbbra is Vásárhelyi tanár úr, ahogy a tanszakon mindenki csak emlegette: „az Öreg" vezette, azután, hogy a zongorás karvezetés órákat ismét bevezették a következő tanévben (e tárgy tanára Párkai István lett a mi évfolyamunknál). Vásárhelyi szigorúan megkövetelte új darabjaink alapos tudását: fejből kellett mindent vezényelni, de ezt megelőzően a szólamok „felmondásával" bizonyítani is kellett felkészültségünket. Igen nagy gondot fordított arra, hogy a különböző zenei karaktereknek megfelelően változóképes legyen a vezénylésünk, s amennyire csak lehet, független az „ütemező" jobb kéz és az „értelmező" bal kéz mozgása. Sokszor magyarázta 100 éve született Vásárhelyi Zoltán 92
