Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11. szám - Kerényi Ferenc: Ibolyák Petőfitől

a vándorszínészek díszletei. A két férfi - egy nő után most a két nő - egy férfi története következik: a szép kötéltáncost, Riccot mutatványos-társa, Fioretta mellett Izabella grófnő is szereti - az utóbbi puszta szeszélyből. Amikor ez, egy kihallgatott beszélgetés során, Ricco tudomására jut, a bajazzo mutatványa közben és a két nő nevét kiáltva lesz öngyilkos. Ennyi. Itt már epizódszereplők is szükségesek, a nők bi­zalmasai: Fioretta apja és Izabella barátja. A statisztéria: a sétatéren nyüzsgő, majd a kikötőben a produkciót bámuló nép. És megint a kellékek: a Fioretta meglátta papír Ricco kezében (alkalmasint a légyottra hívó grófnői levél), az „éji lámpa" és a tőr. Ezek a szándékosan félreérthető, többjelentésű helyzetek nem epikai szerkesztés- módra utalnak, hanem szituatív, drámai látásra. Noha A bajazzo teljessé teszi a színész-témakört, észre kell vennünk, hogy a beszé- lyeknek ez az, úgymond, drámaisága (a rövid, erőteljes történet és a rövid, hiányos mondatok halmozása) ugyanakkor nem vezethető le a korabeli színpadi szövegek körmönfont dagályosságából. Viszont a „short story" és a „vagdalt stílus", a „style coupé" a Petőfivel egyidős próza világirodalmi sajátosságai, ám mintakönyvük, az amerikai Washington Irving The Sketch Book c. kötete csak 1843-ban jelent meg Lipcsé­ben, s onnan jutott (később) Petőfi könyvtárába is. A Horváth Jánostól „kurtán- furcsán"-stílusnak nevezett írásmód forrásait még fel kell kutatni, minthogy az sem a játszott színpadi szövegekben, sem a pápai kollégium könyvtárának fennmaradt listá­ján nem lelhető fel. Manapság sokan vannak (még a katedrán állók között is), akik Petőfit túlontúl át­tetszőnek, egyszerűnek, mi több, érdektelennek látják, láttatják. Ok egy dologról fe­ledkeznek meg: Petőfi Sándor egyszerűsége nem egysíkú, primitív, hanem többréte­gű, kiküzdött egyszerűség - a legnehezebben megvalósítható vívmányok egyike a művészetben. Az Ibolyák viszont megajándékozott bennünket azzal a ritka műhelyél­ménnyel, hogy egy alakuló költői világ titkaira kérdezhetünk rá. Ha nem tesszük meg, nem Petőfi lesz szegényebb. 67

Next

/
Oldalképek
Tartalom