Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Orosz László: Katona József és Kisfaludy Károly
Kisfaludy Katona levelére írt válaszáról nem tudunk. Monográfusa, Bánóczi József szerint többnyire válasz nélkül hagyta a hozzá írt leveleket.14 Horváth János szerint talán válaszolt: írhatott a kolozsvári drámapályázat eredményéről, amelyről Katona a Bánk bán Jegyzése szerint nem tudott, a „tudós világ" közönyéről a dráma iránt, az Ilka recenzióját viszonzó bírálatot is küldhetett róla.15 Mindez azonban nem valószínű, sőt az sem, hogy levelének válasz nélkül hagyása ingerelte Katonát Kisfaludy ellen. Kétségtelen, hogy nem hiányzik tanulmányából a sikertelen írónak a sikeres ellen támadó indulata, ennek a gyökere azonban mélyebbre nyúlik. Nem tudjuk bizonyosan, mikor írta Katona a Tudományos Gyűjteményben megjelent tanulmányát. Horváth János szerint - mint a föntebbiekből kiderül - a levelére kapott válasz után, vagy azután, hogy azt hiába várta, tehát 1820 végén vagy 1821 elején. Waldapfel József szerint azonban még a Bánk bán nyomtatásakor, 1820 nyarán vagy őszén adhatta át Trattnernek.16 Ez a valószínűbb. Katonának ügyészi munkája kezdetén nemigen lehetett ideje tanulmányt írni. A tanulmány utolsó bekezdésének „itt fűzfám alatt" helymeghatározása is nyári időre utal. Az élelméről gondolkodó (még nem gondoskodó!) madárról szóló mondat pedig arra, hogy megérlelődött már benne a kecskeméti állásvállalás szándéka, de még nem valósult meg. A jutalmazásról szóló részt is bizonyára másként írta volna meg a Bánk bán 1820. november 22-i kecskeméti megjutalmazása után. Nem bizonyos, hogy amit a kortársak Kisfaludy elleni támadásként olvastak, s amit ma is úgy olvasunk, kizárólag ellene irányult. „[...] az írónak [...] ha dicsőséget akar aratni, nem jóalkotású, hanem csak dicsekedéssel teljes hazai drámát kell írni; - még a szép tettek is elmaradhatnak, elegendő az, ha telitömettetik a darab azoknak dicsekedő emlegetésével. Most hát támadjon egy, aki e mód szerént írjon, már Magyarország mindjárt megtalálta fénikszét; az egész nemzet nevében feláll egy, aki kötelességének tartja (hazája dicsőítésére) a nagy lelket és szép ízlést dobolni, anélkül, hogy még lenne valahol egy csekélyebb valami, mellyel amazt öszvehasonlítva, lehetne nagy-nak és szép-nek mondani. - Visszarezzenti ez az egyszerre való erőszakos fellépése egynek a másikat induló szándékától, mert teljességgel meg lehet győződve, hogy soha el nem tépheti amannak kizáró privilégiumát; és mivel az ember oly gyáva, hogy mindenik előtt szebbnek tetszik önnön tökéletessége, mint azé, akit ily (Deus ex machina) módon maga eleibe hágni szemlél, inkább eláll (a dramaturgiáról szólunk) szándékától, mintsem egy csekélyebbnek vélt mellett második személlyé tétettessen."18 De vajon a „támadón egy ", „erőszakos fellépése egynek", „egy csekélyebbnek vélt mellett" kifejezésekben az egy (én emeltem ki) határozott személyre, Kisfaludy Károlyra vonatkozik-e, nem helyettesíthető-e ezzel: valaki, bárki? A folytatásban ezt olvassuk: „Eléggé balgatag magát megsértettnek érezni, midőn látja, mikép lesz egyik egyszerre magyar O, a másik magyar K, a harmadik magyar C, anélkül, hogy még láthatott volna magyar X, magyar Y, vagy magyar Z-t, kiken amazok a győzedelmet megvévén, őket e polcra az egybevetés (correlatio) emelte volna." A betűkkel jelölt rangsor azt érzékelteti, hogy az előbbi egy nemcsak egyetlen személyre vonatkozhat. Ez a jelölés eszünkbe juttatja a Bánk bán első kidolgozása Előversengésének végén Katonának ezt a szerény ítéletét saját művéről: „A szép magyar literatura egy / L. s O.-val ismét sokszoroztatok volt", vagyis a betűk a dramaturgiai tanulmányban azt az igényt fejezik ki, hogy a kritika meg a közízlés érdemük szerint rangsorolja a magyar drámaírókat.19 Katona tehát nem is annyira az érdemtelenül elsőségre jutó írót, mint inkább az igazi értéket felismerni nem képes ízlést s tanulmányának egy másik részében a kritika hiányát hibáztatta. Kisfaludy, noha természetesen személye elleni támadásként is olvashatta az idézett mondatokat, korai drámáinak megítélésében hamarosan egyetérthetett Katonával: a Tatárok-ról, az Ilka-ról, a Szécsi Máriá-ról az 1820-as évek közepén önmagán gúnyolódó epigrammákat írt és jelentetett meg.20 1826-ban írt Kritikai jegyzetei-ben pedig olyan részleteket találhatunk, amelyeket Katona is írhatott volna: „Hazafiságból valami munkát dicsér57
