Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Orosz László: Katona József és Kisfaludy Károly
szívvel fogadok, s minden olyan érdemi kritikának is, ami az igazságot és a jobbítást célozza, jogosságát elismerem" - írta 1820. febr. 8-án.4 Következő levelében nemcsak feljogosította, hanem kérte is Gaalt, hogy fordítás közben változtasson a szövegein, küszöbölje ki a hibáikat, különösen a túlzott magyarkodást. „Ami darabjaimban a magyaroknak tetszhet, az a külföldieknek gyakorta laposnak és tartalmatlannak tűnhetj...]"5 Március 13-i levelében pedig egyenesen egy Katona bírálatában kifogásolt rész megváltoztatását kérte. A recenzióban ezt olvassuk: „Ilkának egész fájdalma ki volna merítve ezen három szóban: »Alexis! - megholt - megholt!« a nagy fájdalom némaj...] Vajha itt Ilka elhallgathatott volna az ő kadenciás búcsúztatójával.''8 Kisfaludy arra kérte Gaalt: „Ha még lehetséges volna legyen szíves az Ilka harmadik felvonásábanj...] megrövidíteni Ilka Alexis halála fölötti panaszát."7 Egy nappal későbbi, ugyancsak Gaalnak írt levelében azonban felháborodva utasította vissza „a még teljesen ismeretlen recenzens" bírálatát: „Egy recenzió jelent meg az Ilkáról, de nem azokat a hibákat rója meg, amelyektől joggal tartottam (bizonysága ez annak, hogy a recenzens sohasem gondolkodott az irodalomnak ezen ágazatáról), hanem olyan hibákat, amelyekről nem is álmodhattam. Pl. azt mondja: »Micsoda cikornyás érzés az, és az akkori időhöz illetlen, amit Alexis Ilkához szól: Viszonyt érzést nem; - nem szerelmet / Kívánok én tőled - mert érdemetlen / Vagyok mind arra; mélyen érzem! Nagyságát telkednek. - De engedj meg / Ha szívem erővel hozzád hajlik, / S egész valómat elragadja. / Nem vétek az, - ha a szegény halandó / A porbul féltéként az örök / Világossághoz és imádva / Szemeit az égre veti stb, stb. Mely természet ellen való kifejezések magyar szívhez nem szólnak.« Tehát ahogy akkor a magyarok nem éreztek, nem éreztek a görögök sem? Nagyon goromba, és nem érti, mi tetszett ebben a darabban annyira a közönségnek. Asszonyinak nevezi a stílust. - Meg kell azonban vallanom, örömömre szolgált, hogy mindazok, akik csak olvasták ezt a kéziratot, nevetve dobták félre, és hangosan méltatlankodtak. Már többen ajánlkoztak, hogy felelnek a még teljesen ismeretlen recenzensnek, én azonban soha egy sort sem kívánok válaszolni. Érzem, hogy munkáimban nem nemtelen ösztön vezérelt, és amíg öntudatom emel, rekedtségig kiabálhat a rágalmazás és az irigység. Mi a véleménye?"8 Több kérdés is fölmerül itt, amelyekre nem könnyű a válasz. 1. Valóban Katona recenzióját olvasta-e Kisfaludy? Kétséget kelthet, hogy az általa idézett rész hiányzik a csonkán ránk maradt szövegből. Benne lehetett azonban a megsemmisült részben. Hasonló hibáztatást olvashatunk a fönnmaradtban: „Kár, hogy akkor, midőn Alexis maga láttatik magát kinyilatkoztatni akarni, mégis Ilka nógatja őket arra, és Alexis mint egy együgyű azt feleli: Ilka! O csak azt ne kívánd! De ennél még helytelenebb és inkább a mostani századunk cikornyás románjába illene az a szava: Nem vétek az, ha a szegény halandó A porból feltekint az örök Világossághoz,-----A belgrádi vezér fia, egy rab asszonynak! - Ezen piperének ízetlenségét el nem törli még a nyomban következő szép maga megállítása is:-------------------Ilka! Szenvedni tanultam és fogok. "9 Nem tudunk arról, hogy az Ilka-ról más, egykorú bírálat is készült volna. Úgy véljük, az imént idézett részlet is bizonyítja, hogy Kisfaludy a Katonáén háborodott fel. 2. Ilka monológjának rövidítését valóban annak a recenziónak a hatására kérte-e Kisfaludy, amelyet egy napra rá indulatosan elutasított? Nem kifogásolhatta-e ezt a monológot előttünk ismeretlen levelében Gaal is? A március 13-i levélben szó esik egy másik kifogásról is: „monológjaim melankolikus fordulataikban egymáshoz hasonlók s a Carl Moorra 55
