Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Orosz László: Katona József és Kisfaludy Károly
Orosz László Katona József és Kisfaludy Károly Az 1819-es év sorsforduló volt mind az akkor 28. évében járó Katona, mind a nála több, mint három évvel idősebb Kisfaludy Károly életében. Katona hiába dolgozta át négy éve írt Bánk bán-ját abban a reményben, hogy a Pesten vendégszereplő székesfehérvári színtársulat bemutatja, a cenzor közbelépett. A kinyomtatásra adott engedély megmentette a drámát az utókor számára, de a szerző maga sem bízott abban, hogy színre nem kerülő műve fölkelti az olvasók figyelmét. Felhagyott a drámaírással, 1820-ban hazament Kecskemétre ügyésznek. A korábban sok mindennel próbálkozó Kisfaludy számára azonban 1819 a további pályáját meghatározó siker esztendeje volt. Viharos tetszést aratva mutatták be és adták ki egymás után több darabját, egy esztendő alatt a magyar drámairodalom csúcsára hágott. Vajon a sorsfordító év előtt tudtak-e egymásról? Kisfaludy 1809 és 1811 között még katonatisztként mintegy másfél évet Pesten töltött. Megismerkedett néhány íróval, el-eljárhatott a német meg a magyar színházba is. Láthatta Katona az időben színre került három drámafordítását, nem valószínű azonban, hogy fölfigyelt a fiatal joghallgatóra. Rakodczay Pál föltételezte, hogy Kisfaludy Zách Klára-ja hatott Katona Bánk bán-jára. A két dráma közötti hasonlóság valóban csak nehezen magyarázható tárgyuk hasonlóságával és a kor színházi konvencióival. Bajza József (1885-1938) nyomatékos ellenérvére, hogy az 1812-ben írt Zách Klára nem került színre, nyomtatásban pedig csak 1843-ban jelent meg, Rakodczay azt hozta fel, hogy Katona kéziratban olvashatta.1 Azért látszik ez valószínűtlennek, mert Kisfaludy 1811 őszétől, miután kilépett a hadseregből, 1817 elejéig távol volt Pesttől, a Zách Klára-1 Bécsben írta vagy fejezte be, hogyan juthatott 1815, a Bánk bán első kidolgozása előtt Katonához, akit aligha ismert. Visszatért erre a kérdésre kandidátusi értekezésem opponenseként Nagy Imre, nem zárva ki annak a lehetőségét, hogy a kézirat közvetítő, közös ismerős révén Katona kezébe kerülhetett. Arról, hogy a cenzor a Zách Klárá-1 ugyanúgy betiltotta, mint a Bánk bán-1, Katona később, dramaturgiai tanulmányának írása előtt bizonyára tudomást szerzett, azért említette a cenzúra elleni kifakadásában többször együtt Bánkot és Zách Feliciánt.2 1819 végén vagy 1820 elején Katona bírálatot írt Kisfaludy Ilka vagy Nándor-Fehérvár bevétele című „eredeti hazai drámájáról", amelyet 1819 júniusában mutattak be Pesten a székes- fehérvári színészek, s amely augusztusban már nyomtatásban is megjelent. Császár Elemér azt gyanította, hogy bírálatát a Tudományos Gyűjteménybe szánta, de vagy a folyóirat vonakodott közölni tekintettel a dráma nagy sikerére, vagy Katona átallotta „a nyilvánosság előtt megtépdesni ünnepelt költő-társa habárait."3 Kisfaludy tudta, hogy drámái bírálatra szorulnak. A Bécsben élő Gaal Györgyöt, Esterházy Miklós herceg könyvtárosát, aki azokat németre kezdte fordítani, s akit a dramaturgiában föltétien tekintélynek tartott, már hozzá intézett első levelében hálájáról biztosította Trattner útján vele közölt bíráló észrevételeiért. „[...] minden tanítást és útbaigazítást hálás 54
