Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Bereznai Zsuzsanna: Falucsúfoló mesék Kecskemét vidékén
Kecskemét és Nagykőrös versengéséről Móricz Zsigmond is megemlékezett 1935-ben a Magyarország című lapban. Az újságcikk címe: Ambrus kontra Balázs. Kecskeméten ugyanis nagyon szerették az Ambrus nevet: Ha Ambrus, kecskeméti. Ha Balázs, körösi! Ha barack szaga van, kecskeméti! Ha uborka szaga van, nagykőrösi! De már olyan irtó harc folyik, hogy a Balázsok azt állítják, hogy ha a kecskeméti Ambrus el akarja adni az uborkáját, Kőrösre csempészi s a körösi piacon adja el, mint körösi uborkát... Ambrus gazda meg azt állítja, hogy a kék kötős körösiek Kecskemétre hozzák a barackjukat. Talicskán tolják át, mondja a kecskeméti Ambrus, bezzeg, mikor eladta Balázs, akkor már nem tolja a talicskát, hanem maga után húzza. Attól fél, hogy belelép. Móricz Zsigmond szerint Legjobb a körösieket Kecskeméten megismerni, a kecskemétieket pedig Nagykőrösön. Rendkívül kedvesek ezek a nép nyelvén termő apró csaláncsípések. Kedvesek, mert ártatlanok. Igazán nem a harag és a gyűlölet, mégcsak nem is az irigység szüli őket, hanem a gőg. Gőgős mind a két város a maga erejére, gazdagságára és városára... Kecskeméten még ma is emlékeznek arra a szólásra, hogy Elkölt a kun Kőrösön. E helyhez kötött szólást akkor használták, ha már túljutottak a dolog nehezén, ha már nincs semmi baj. Szabó Kálmán egy 1799-es kecskeméti levéltári forrásban bukkant a következő szólásra: Az ajtó előtt állana a körösi vásár is, mely azt fejezi ki, hogy az említett dolog most lenne nemsokára. Ugyancsak Kecskeméten ismeretes szólás a közömbösség kifejezésére: Se (nem) árt, se (nem) használ, mint a körösi szenteltvíz. Kecskemét és Nagykőrös mellett a leginkább a csúfolódás célpontjává tett város Kiskunfélegyháza volt. Nincs olyan település a környéken, ahol a régi öregek ne ismernék a következő félegyházi falucsúfoló mesét: Félegyházán a templom tornyán fű nyőtt ki. Es akkor möglátta a kisbíró, hogy ott fű nyőtt ki.- Hát, hogy kéne azt má lövönni? Hát, oszt azt tanácsolta az elöljáróság, hogy föl köll húzni egy bikát, oszt az majd lelegeli. Hát, így is történt, hogy fölhúzták, oszt amikor már jól fönt voltak, azt mondja:-Nézdmá, előre nyújtjaa nyelvét, lefogja sodorintaniafüvet...! De hát, ugye, ez azért volt mondva, hogy kötéllel húzták föl az állatot és mögfulladt - mesélte a hetényegyházi Répás János. E falucsúfoló mese másik variánsát Ballabás Lajos, ballószögi kovácsmester így mesélte el: A félegyháziak felhúzták a bikát a templom tornyára. Akkor még szalmából volt a tető, zsuptetők voltak. Na és aztán az kizöldelt, mert ugye gabona volt benne, oszt kizöldelt. S hogy találják el, hogy hogy legeltessék le? Hát, a bikát felhúzták... Mikor húzza fölfele... Persze, akkor már a nyakán volt a kötél. Azt mondja, hogy:- Na, nézze, hát már kezdi sodorintani! Megfulladt. Kinyújtotta a nyelvét. 44
