Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Bereznai Zsuzsanna: Falucsúfoló mesék Kecskemét vidékén
Hát, ilyenek voltak régen... Ilyen régi mesék. Félegyházát Gyíkországnak is nevezték, a félegyházi embereket pedig gyíkosoknak csúfolták a környékbeli települések lakói. A kecskemétiek szerint azért csúfolták őket így, mert egyszer valamelyik félegyházi ember elkiáltotta magát, hogy:- Ásóra, kapára, gyík van a határba! Gyakran évődtek így: Menjetek Félegyházára, majd találtok ott gyíkot! Ballószögön úgy emlékeznek rá, hogy a félegyháziakat gyíkhaltosoknak csúfolták, mert azt mondták, hogy nagyon féltek a gyíktól: A félegyházi ember meglátta a g}/íkot a határban és azt kiabálta: Gyík, halt! Azaz: Állj! Ez rajtuk is maradt. A kecskemétiek Fílekegyházának is csúfolták a szomszédos település lakóit, utalva a gyíktól való félelmükre. Helvécián tréfásan azt mondogatták: Mönjetck Félegyházára, majd találtok ott gyíkot! Ha a félegyháziak átjöttek Kecskemétre, az itteniek így évődtek velük:- Na, gi/öttek a félegyházi paskák. A paska szó modortalan parasztot jelent. A csongrádiak és a szentesiek hideg hónaljú jászoknak, hideg hónaljú kunoknak nevezték a félegyháziakat - utalva származásukra. Ugyanakkor szinte minden környékbeli településen ismeretes volt a félegyháziak palóc gúnyneve is. Félegyháza palóc nyelvjárási sziget a Kiskunságban. A város népe ma is számon tartja, hogy a települést övező tanyavilág lakói közül kik honnan települtek be. A Majsa, Szentkút, Ferencszállás felé eső tanyák, s Kunszállás, Páka, népének beszédét ma is palócosnak nevezik, melynek lakói a Jászságból, s a hagyományosan palócnak tartott hevesi, nógrádi és felvidéki területekről települtek ide (vagy települtek vissza) a XVIII. század folyamán. A félegyházi majsai határban élő emberek s a majsaiak palócos beszédét a következő tréfás párbeszédben csúfolták:- Neeezd mó, komám! A szamár lerúgja a kis fóró affakadóst!- Kapt fel a kapót, vágd le a nyakát, az anyja Máriáját! Ne rágja mó le a kis fóró affakadóst! Egy másik tréfás párbeszédben is a félegyháziak beszédén viccelődnek: A félegyházi gyerek és az anyja a vásárba nézelődnek. A gyerek csodálkozva szól:- Neeezd mó, anyám! Milyen madór ezl- Nem madór ez, te szamár, hanem papagáj! A félegyházi Nemes István sok csúfoló mesét ismer a palócokról. Ezeket a történeteket még a nagytatától tanulta, aki 1848-ban született. Az első történet A furulyának nézett puska című közismert magyar rátótiáda. Ezek a palócok olyan barbárok voltak, hogy hát nem tudtak valamit fölfogni. Csak olyan csoportosan mentek ezek többször. Egyszer is mentek, osztan előttük meg vadászok mentek. A vadászokkal volt kocsi is, ami szedi össze a nyulakat. Osztán, hát egy puskát leejtettek a vadászok, mert azok is aztán becsiccsantanak suttyómba... No, aztán, jól van, ahogy mentek a palócok, találtak egy puskát. Volt köztük egy legokosabb, de azért sokszor ő volt a legbutább. Osztán látják, hogy ott egy olyan furcsa tárgy van. Térdel oszt mindjárt le, azt mondja: 45
