Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Bereznai Zsuzsanna: Falucsúfoló mesék Kecskemét vidékén
keknek szóló elbeszélő alkalmakkor mesélték, hanem szinte mindenhol: a kocsmában, a vonaton, a vásárban, munka vagy pihenés közben egyaránt. A nevetés, a csúfoló tréfálkozás hátterében a néprajzkutatók által etnocentrikus szemléletmódnak nevezett jelenség áll, mely azt jelenti, hogy az ember legelőször mindent saját magához mér, saját közösségéhez hasonlít, azaz megelégszik önmagával. Minden más, ami ezen kívül létezik, az „furcsa", „különös", lenéznivaló, nevetséges idegenség. A humorérzék nem más, mint az egyén „szórakozási attitűdje", melyben az intelligenciának, a kreativitásnak jelentős szerepe van. Ahhoz, hogy a különböző népek humorát megérthessük, nemcsak a nyelvet, hanem az adott kor népi kultúráját is ismernünk kell. A különböző népek humora sajátos jelleget mutat, sőt egy-egy etnikumon belül is megfigyelhetjük a humor sajátos változatát, a regionális humort. A magyar nyelvterületen belül az etnikus humor ilyen sajátos változata a székely, a Szeged vidéki, a Balaton melléki, a bácskai nép humora. Az egyes közösségek által ismert tréfás népi elbeszélések természetesen csak részben az adott nép közvetlen produktuma, hiszen számos közismert alkotás a nemzetközi vándortémák közé tartozik, s ily módon csupán a továbbhagyomá- nyozás körébe sorolható. De az is jellemezheti egy közösség hagyományát, hogy melyek azok a műfajok és alkotások, melyeket befogadnak és továbbhagyományoznak. A „világjáró anekdoták" Európa-szerte, sokszor valóban világszerte ismeretesek - de az már jellemző egy közösség folklórjára, hogy a szelekciós rendszer mit emel ki ebből, azaz a közösség tagjai min tudnak nevetni. A vándortémák nyelvi megformálása azonban minden egyes esetben olyan sajátosan helyi jelleget ölt, mely egyszerivé és egyben megismételhetetlenné teszi a népi alkotást. A magyar nép epikus folklórját kifogyhatatlan gazdagság jellemzi ezen a téren. A népi elbeszélő műfajok sorában a humoros, tréfás alkotások a legismertebbek és a legnépszerűbbek. Kecskemét, s a város vonzáskörzetébe tartozó kisebb-nagyobb települések lakói is gyakorta tréfálkoztak egymás rovására. Régente... amikor még a városi és a falusi ember is szinte minden hétköznapi helyzetben megtalálta a módját a viccelődésnek, a jó ízű, kedélyes anekdotázásnak. Meséléssel múlatták az időt a malomban, az őrlésre várakozva, vagy éppen egy-egy kiadós nyári zápor idején, az eső elálltát várva a mezei munkák végzésekor. Mindennapi beszélgetések helye volt a kút, ahová a környék lakói vízért jártak. Vasárnap és ünnepnapokon pedig az emberek a főtéren, a főutcán sétáltak, beszélgettek. Ha betévedt az ember egy iparosműhelybe, ott sem unatkozott, hiszen a mester vagy a segéd valósággal kötelességének érezte a kuncsaftok szórakoztatását, szóval tartását. Kecskemét nevének eredete is célpontjául szolgált a tréfálkozásnak a régi időkben. Valamikor Kecskemét - ez kecskejárás volt - tartják ma is az idős kecskemétiek. Hornyik Jánosnál is olvashatjuk, hogy a közvélemény szerint a város Kecskétől neveztetett volna el, annyira hitték Kecskeméten, hogy a Kecskét a város címerében is fölvenni nem kétkedtek... 37
