Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11. szám - Sümegi György: A kiskun Madonnák fölfedezése

szönt rá. S azután a második versszakban egymásba csúsztatottan jut premier planba az elkínzott arc és fénykép, pontosabban a fénykép-tükör. A költő hűséges pontossággal, tűéles részletezettséggel, ugyanakkor az objektív hűvösségével tapogatja végig a csontos- göcsörtös kezet, a tekintetet, az elkínzott arcot, a tépett-csüggedt bajuszt. S mindezek együtt sors-jelzővé, sodró sors-leírássá emelkednek. A szuggesztíven megsejtett-kibontott, küzdelmesen nehéz életút megidézése mögött pontos a Mária-szobor leírása, költői meg- idézése is. Megtudjuk róla, hogy ezüstözött (vagyis valószínűleg ezüsttel átfestett, átmázolt a szobor), szuvas, hogy az „ütött-vert fa-Máriát" idő-, por-, füst-fogta, vagyis hiányos és sérült is lehetett egyúttal. Készülésének idejét „múlhatott kétszáz esztendeje" is mintegy meghatározza: az 1740-es évekre téve az időpontot. Készítőjeként a „valami paraszt" összetétellel korabeli névtelen faragóra utalhat, s még azt is közli, hogy kisded-olcsó ereklye a szobrocska, ami az azt a fényképen oly elszántan magához szorító Száraz Nagy Mátyásnak mintha utolsó menedéke, végső életlehetősége, sorskijelölője lenne. Bizonyosan nem véletlen, hogy a falukutatásban részt vevő Csanádi Imre a pontos adatok megőrzésé- vel-tárolásával még a költőileg átszellemített versben is számot ad a Madonnáról.

Az ő kiskunsági Mária-szobor fölfedezése, versbeli megörökítése a vers létrejöttekor nem vált nyilvánvalóvá, felfedezés-értékűvé. Két okból sem: egyrészt a költemény csak később jelent meg, másrészt pedig indirekt a szobor bemutatása. (Vers-szobor-fénykép csak most lett sorba, egymás mellé állítható.)

Ilyen módon nem versenyezhetett soha Andrássy Kurta elsőségével, azt még áttételesen sem kérdőjelezhette meg soha. A tények pontos rögzítéséhez azonban hozzátartozik: Csanádi Imre Máriás szegényember verse idézett meg legelőször, legkorábban kiskunsági Mária- szobrot.

Az 1941-ben Bankfaluban folytatott gyűjtés anyagában föllelhető a Füvestó u. 12. szám alatt lakó Száraz Nagy Mátyásról egy fölvétel.6 Kiderül, hogy a Csanádi fényképen és versben megrögzített Száraz Nagy Mátyás 62 éves hadirokkantnak „négy családja van (...) 3 gyerekük meghalt (...) 13-ban vették a házat. Az asszony törlesztgette az árát a háború alatt, azóta azonban nem törlesztik az adót, úgyhogy 140 P adóhátralékuk van (...) Az iparengedélyükben benne van, hogy imakönyveket, szentelt képeket is eladhatnak. Miután nincs annyi pénzük, hogy ezeket beszerezzék, ilyet nem árulnak. 5,10 P-t tudnak beleölni a szentképekbe, s 5 P-t hitelre vesznek fel, amit azután a kiárult képek árából megfizetnek. Ennyi az egész forgótőkéjük." Száraz Nagy Mátyás tehát búcsúi árusításra iparengedéllyel rendelkező árus, abból tartja el magát és családját. „2 P 12 P árulásból a haszon. Ez jut megélésre, ennivalóra. 16 fillér a tapéta 5 íve s az egész portéka nyersanyaga 3 P 59 fillérbe kerül, a többi fuvar, meg a helypénz, s ami marad, a haszon." Száraz Nagy Mátyás legutolsó mesterségnek tartja a búcsúskodást. Múltkor is, amikor Jakabra mentek az árujukkal, jött a nagy eső, mindent tönkretett, és nem tudtak árulni. Monostorra, Szentkútra járnak még búcsúra. Panaszkodik, hogy az a baj, hogy sokszor egyszerre 4 helyen is búcsú van, és nem tudnak mindenütt árulni. Panaszkodik a nagy adó miatt.

Száraz Nagy Mátyás feleségét is megkérdezték, ő is a szerény jövedelmet adó munka nehézségeire utal: „Illyen szentképeket csinyálunk most. ügy van e, hogy egyiket kifizetem, a másikat meg elhozom hitelbe. Az egyik botba van 5 P adósságom, a másikba 30 P Ha meg árulok 5-6 P-t abbu 4-5 P a fuhar." Száraz Nagy Mátyásék nehéz sorsában, küzdelmes életében még ketten osztoznak: „Nálunk lakik egy asszony, ki a fiával vadházasságban él, írástudatlan (...) Segít csinálni a szentképeket". Vagyis a keresethez, a jövedelem szerzéshez ő is hozzájárul; Farkas Juliánnának hívják, 1941-ben 31 éves. Jó két évtizeddel később, 1965. III. 26-án Bankfalu, Füves tó út 12. számú házban, özv. Kalmár Sándornétól gyűjtött Lükő Gábor egy Mária-szobrot a Kiskun Múzeumnak. Az eladó akár lehetett az 1941-ben még lánykori nevét használó Farkas Julianna, aki férjhez ment, majd megözvegyült. A szobor pedig föltehetően csak az lehet, amivel Száraz Nagy Mátyás fényképeztet33