Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Sümegi György: A kiskun Madonnák fölfedezése
te magát, s ami Csanádi Imre verse rögzített meg. A költő jól vette észre és szuggesztíven fejezte ki az „öreg heptikás" viszonyát a búcsúi árukhoz, a talán általa is faraghatott, árusított Mária-szobrokhoz: „mintha vér kötné a fához". Száraz Nagy Mátyást a kiskunsági Má- ria-szobrával megörökítő fotográfia a Kalmárnétól származóval azonosnak mutatja a szobrot, azzal a különbséggel, hogy 1941-ben még országalmát tartott a kis Jézus a bal kezében; később ez eltűnt, elkallódhatott. Andrássy Kurta János könyvének 1944 végén - az ismert történelmi körülményekben - nem volt semmiféle visszhangja; sem a néprajzi, sem a művészettörténeti irodalomban, sem folyóiratokban, napilapokban. A második világháború befejezését követő újjáépítésben és a koalíciós években sem reflektáltak a műben fölvetett problémákra, pedig a népi kollégiumok elindulásánál, a népi tehetségek útjának egyengetésénél számba vehető lehetett volna a népi plasztikai kultúrából a kortársi szobrászatban is megújulásra késztető üzenet. Saját ötletének maga a fölfedező Andrássy Kurta maradt a szószólója.7 Jelzi azt is, hogy 1944-es könyve „a népművészet képzőművészeti jellegű ágának föltárása". Mindezen munkára alapozva fogalmazza meg a célt: „különösen képzőművészetünknek van nagy szüksége a népi szellemből való felfrissítésre, mert csak népművészetünk szellemével ellensúlyozhatjuk a külföldi hatások túltengéseit." Az izmusok fenyegetését, ismételt térhódítását, kiszorítását gondolta megoldhatónak így Andrássy. Gyakorló szobrászként azonban a faszobrászat, a famegmunkálás nehézségeire is figyelmeztetett: „a szobrászkodás fegyelmezettebb lelkületet alakít ki az emberben. A szobrászat, különösen a faragás, nagy figyelmet és megfontoltságot követel. Minden vágást, mit a fán ejt, előre meg kell gondolnia a faragónak, mert egy meggondolatlan vágással a félig kész munkát, sokszor a majdnem készet is tönkre teheti. Úgy látszik, hogy ennek a munkafolyamatnak természete teszi a szobrászkodó népművészt elhatározásaiban is tartózkodóbbá, megfontoltabbá." Andrássy Kurta János értelmező mondatai, a faragás természetére és milyenségére vonatkozó megjegyzései általános érvényűek. A kortársi hazai szobrászatot fölfrissíteni akaró szándéka - ahogy sok más művészi akarat is - véglegesen megtört a fordulat éve fölmagasodó falán. A könyvet író szobrászt a kizárólagossá tett szocialista realizmus kánonja szerint elméletíróként minősítették. A „narodnyik csoport" (a könyv bevezetőjét író Kádár Zoltánnal és Littkey Györggyel együtt) teoretikusainak veszélyét abban látták, hogy az 1930-as években erősödő befolyásra tettek szert, magukkal ragadva egy csoport képzőművészt; ideológiailag pedig Móricz Zsigmondból és Veres Péterből merítettek.8 E minősítéssel politikailag nem kívánatos törekvésre tettek messzeható, megpecsételő, Andrássy munkálkodását teljes mértékig befagyasztó, leállító bélyeget. Pedig Palotay Gertrud jogosan vetette föl az Andrássy fölfedezte plasztikai kör kétarcúságát. „S vajon ide, a népművészet körébe tartoznak-e még (hogy egy további lépéssel távolodjunk a szorosan vett népi díszítőművészettől) pl. azok a kiskunsági madonnák, amelyek már szobrászati alkotások (kiemelés: Palotay Gertrud) ugyan, de készítőjük társadalmi hovatartozása, stílusbélyegeik, valamint »közönségük« szerint népművészeti termékek. Ezeket az alkotásokat már nem sok választja el az ún. őstehetségek műveitől, amelyeket a néprajz már (kiemelés: P G.) nem, a művészettörténet pedig még (kiemelés: EG.) nem akar a maga tárgykörébe tartozónak tekinteni, s amelyeknek hagyományos szellemű és felfogású ábrázolásmódja, valamint alkotójuk parasztszármazását tekintve még itt, a népművészet, de tárgyuk megválasztása és közönségük szerint, valamint megszólalási formájukat tekintve már a képző- művészeti alkotások körében volna a helyük."9 A már és még dilemmáját emeljük ki, vagyis mivel az őstehetség-kultusz látszólag érinti e művek körét, a néprajz már nem veszi tárgykörébe, a művészettörténet pedig még nem érzi saját kutatása tárgyának. Az elmúlt évtizedek, tulajdonképpen fél évszázad alatt adott e kettőségre egyfajta választ mindkét szakma, a néprajz és a művészettörténet is. Az elmúlt fél évszázad, a 20. századnak csupán a második felétől, az 1970-es évek közepétől kezdték bemutatni a szobro34
