Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Gajdó Ágnes: „A múlt arra való, hogy ráálljunk s éljünk!” (Válogatás Móricz Zsigmond kötetben kiadatlan írásaiból)
„A múlt arra való, hogy ráálljunk s éljünk!” Móricz Zsigmondi: Ne légy jó! fVálogatás Móricz Zsigmondi kötetben kiadatlan írásaiból) (A tanítási gyakorlaton a Móricz Zsig- mond írói munkássága című témakört tanítottam harmadikos gimnazistáknak. Újraolvastam a jelentősebb műveket, újra végiggondoltam a lehetséges értelmezéseket. Az értelmes, jó képességű diákok számos új, megfontolandó gondolattal álltak elő például a Barbárok című novella vagy az Úri muri című regény kapcsán. Móricz írásművészete, jellemábrázolása több szempontból időszerű, és aktuális emberi, társadalmi kérdések megbeszélésére adott lehetőséget. A veres juhász bűnösségéről éppúgy vitáztak a diákok, mint Szakhmáry Zoltán Rozikához és feleségéhez fűződő kapcsolatáról vagy a háború emberekre gyakorolt hatásáról.) A középiskolában tanított és az irodalomtörténetből ismert Móricz-művek csak töredékét képezik a teljes életműnek. A Hét krajcár, a Légy jó mindhalálig, a Sárarany, a Rokonok, a Szegény emberek, a Kis Samu Jóska szerzőjének számos remek írása bukkan elő egykori folyóiratokból, napi- és hetilapokból, kalendáriumokból - tárcák, glosszák, publicisztikák, elbeszélések, riportok, elmélkedések, önéletrajzi jegyzetek. Kevesen tudják például, hogy Móricz 1940 szeptemberétől haláláig a Zilahy Lajos által szerkesztett Híd című hetilap főmunkatársa volt, s több írását publikálta is a lapban. Ezekből nem közöl az Urbán László által válogatott Ne légy jó! című kötet. A négy fő részből álló kiadvány az Életem és korom című vallomással kezdődik. A Színházi Életben 1935-ben megjelent írásban szülőfaluja, az „őstalaj” Csécse fölnevelő erejét említi. Arra, hogy ott maradjon, s ott bontakozzon ki írói művészete, nem volt lehetőség. Vidéken hiányzott a nyomdafesték, hiányzott a kritika és hiányzott az olvasó. A fiatal írók úgy tekintettek Budapestre, mint a „betlehemi csillagra”. A fővárosban azonban - Móricz számára - csak átmeneti szállás volt: „szakadatlanul kijártam innen falura, vadvirágot, szénaillatot, ákácot szagolni, a magyar bánatot felülni." Mindvégig hitet tett a falu, Csécse mellett, mert a „jó embert” csak ott érezte: „Életem alapja az a Tisza-parti kis falu. Életem célja, hogy az a kicsi falu s a magyar »boldog ember«, a jövő fényében boldog legyen.” Móricz kötetben eddig kiadatlan, mint- egy félszáz írását műfajok és témák szerint csoportosították: elbeszélések; publicisztika; írások a színházról: vallomások, nyilatkozatok. Ezek között több olyan található, amely „az elmúlt 45 évben politikai okokból cenzúráztatott ki, a jól ismert indokkal: esetleg sértheti a szomszéd népek érzékenységét (A Borzlyuk, FerestyQ” - írja Tasi József az utószóban. A legtöbb irás azonan egyszerűen csak elfelejtődött. Ilyen az Arany János egykori diákjainak emléket állító Csínyesek és csintalanok vagy a Sárgu- lás, amely keszthelyi végzős gazdászok avatásáról szól. A kötetben olvasható ismeretlen Móricz-művek különböző lapokban jelentek meg: a legtöbb a Pesti Naplóban, a Pesti Hírlapban és a Színházi Életben. Urbán László kutatásainak köszönhetően az Ország-Világ, a Szivárvány, az Új Idők, a Pesti Futár, Az Est, a Prágai Magyar Hírlap, a Független Magyarország, az Erdélyi Helikon, Az Újság, A Mi Lapunk, a Világ hasábjain előforduló Móricz- írások is közkinccsé tétettek. Móricz minden műfajban otthonosan mozog. Élmény elmélyülni a rövid szösszenetek- ben (Móricz Zsigmond revüje): filozófiai igazságok, ironikus bölcsességek, megrendítő nekrológok. Az író és a sárgarépa gondolatmenete logikus és töprengésre késztet. Móricz kifejti, hogy az író becsapja az olvasót, mert az olvasó azt követeli, hogy becsapják: „Én most minden-esetre jobban szeretem a sárgarépáimat, mint az objektiválás művészetét. A sárgarépa vaskos, kövér, duzzadt és sárga. Próbáljon az író vaskos, duzzadt és sárga jellemeket rajzolni. Pedig hát vaskosak az emberek, duzzadtak és mennyire sárgák.” 90
