Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11. szám - Szekér Endre: Határ Győző varázslatos hajszálhídjai (A költő nyolcvanötödik születésnapjára)

linszky Jánosnak, a Hegyi Tábort Rónay Györgynek ajánlja, A krátersivatagban fordul oda Illés Endréhez, a Szomjúságban Ottlik Gézához stb. S talán itt kellene egy kis figyelmet szentelni annak, hogy a költő sohasincs egyedül, Határ Győző pedig különösen nem, hiszen ezer szállal kapcsolódik a régi mesterekhez (pl. Dante, Babits) és kortársaihoz (pl. Aprily Lajos, Kodály Zoltán), verseibe beépülnek ők is, baráti kezük szorítását érzi, számos versét nekik ajánlja. így a Psalmusát természetesen a zeneszerző Kodály Zoltánnak nyújtja át: „perelj a perlőkkel /fennen panaszolhasd / 'hacsak elvesztenél / holott - Uram hol vagy?'” (1957)

A költő Határ Győző végtelenül igényes, a mesterséggel-művészetével sokat foglalkozik, versben, tanulmányban és egyebütt: szinte újra meg újra e témára serkenti a régi mester, Arany János a maga ars poeticáival, Vojtina vagy más nevében. Mert a költő úgy érzi, hogy nemcsak önmaga számára kell mértéket állítani, pontosságot követelni, formát faragni, teljességre törekedni stb., hanem a költőtárs, az ifjabb nemzedék is tanulhatna fejtegetéseiből. Határ Győző A költészet kiskátéja című hatalmas esszéjét 1979-ben írta, melyben 55 pontba, hosszabb-rövidebb bekezdésbe foglalja erről szóló vélekedéseit. (Itt érezzük a költő mindvégig érvényesülő, mindegyik művében meglévő filozofikusságot is.) Pl. A 24. pontban a következőket fogalmazza meg bölcs Arany-Vojtinaként: „észreveszed, hogy versíró-tudatodba idegen testekként moráliák, hitigazságok, ideológiai hordalékok úsznak be?! Vigyázz: ez biztos jele annak, hogy ihleted elhágy...” S ezt érdemes lenne folytatnunk a költő bölcs tanácsainak idézésével. De érdemes másfelé is tekintenünk: Irodalomtörténet című kötetének (1991) utolsó fejezetében általánosabb kérdéseket vet fel. így Az Egyes Kérdések harminc év irodalmában című írásában, melyben álmában megfogadja Kerényi Károly „üzenetét”, aki szívesen írt volna a „legnagyobb körültekintéssel”, „tárgyszeretettel” és „alázattal”. Most vallomásosan szól irodalmunk „legkörmönfontabb munkakerülő” vagy „utolérhetetlen puszipajtás”-típusú és másfajta íróiról. Irodalmi „pulzusszámlálásra” figyel, „izgalmas diagnózisokat” vesz észre, fajsúlyra gondol, lakmusszal mér, az ezópuszi nyelvet figyeli, a „cinkosságot” vizsgálja, az olvasói elvárásokat stb. Az ún. „protokoll-listákat” ellenőrzi, a prózát hozza közel (Mészöly Miklós), az esszét, Illés Endre krétarajzait ízlelgeti. Majd a 76-os év legvit- riolosabb statisztikáját idézi Domokos Mátyástól Nagyhatalmi helyzet vagy versírógép ? címmel a versekről. A magyar versírógép, verstermés megdöbbenti. Majd a kötet utolsó írásában így összegez: „a megcsontosodott régmúlt kivetése; a nemzedékekben, hagyományszentelte 'ellentétekben' való gondolkozás; az európai színvonal kiküzdése, eszméink európai sarkítása; irodalmunk 'infrastruktúrájában' a világhorizontok kapcsolatrendszerének, látásmódjának a bevezetése...” De a léleknek és az irodalmi alkotásnak rengésére figyelő költő verseiben is sok mindent elárul a költőről és mesterségéről: pl. a Gara Lászlónak ajánlott Szállongva tétovázva című versében („a lélek néha visszajár szállongva tétovázva / amely megnyugvást nem talál s mindegyre hazajárna”). Vagy a Magyar irodalom című prózaversében - melyet Pomogáts Béla is kiemel az Ötágú síp című antológiájában -: „Nagyasszony. Hihetetlen karcsú szúnyogderekú, de óriás-fardagályos - s ez a dugó far rovarjellegűvé teszi billegését...” S e prózaversébe belesűríti még a magyar történelmet, sorsot is Csák Mátétól Zápolyáig, „recrudescunt”-tól a pusztuló seregekig. Nagyasszony. „Senki se érti, senki se hallja. Keszkenő-tépdesve csak megy-megy a nagynemzeti nagyromantika vadon erdőrengetegében és eszelősen, a magáét, magának. Mondja-mondja”.

A költő Határ Győző sohasem különítette el egymástól műfajait: egymás után következtek a kötetében a lírai versek, a regényrészietek, a drámai jelenetek stb. Ez a költői egyéniség sajátos egyetemessége, a műfajok egymásba olvadása. Például az Anibel című regényéből verset emel ki, Hilárion címmel vagy a Csodák országa verses epilógusát külön teszi közzé. Vagy: A Négerballada a Morzsatolvaj című játékból való. A költő hajszálhídjai ezerfelé vezetnek, múltba, jelenbe, távoli világokba, álomba és valóságba, mindent összekötve. A Pepito és Pepita című regénye franciául és

26