Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11. szám - Kovács András Ferenc: Petőfi Vásárhelyütt (Legenda a XIX. századból (vers)
S vitte viszsza Bemnek táborába, Székelyföldön fól-le futkorászván, Nos, kihez vak végzetül szegődött, Nyílt szívéhez dörgölődzve - még csak Egy huszonhat és fél éves ifjú, Egy poéta... Jól jegyezd meg arcát!” S folytatá Isten: „Nagy poéta! Megjegyezzed! O Petőfi Sándor, Gábor angyal, Bemnek adjutánsa, Pont miként te nálam, égi küldöncz, Kit feledni nem lehet sosem, hisz Egybe-másba hozzád hasonlít - Szárnysegédje ő is egy öregnek, Majdnem atyja már a fürge lengyel! Majd figyelj rá, jobb ügyelni, mon fils, Elfeledned nem szabadna végül - O a szellem fényesebb futárja, Szent szabadság révült hírvivője, Márcziusnak éke, láng heroldja, O a nyelvnek édes egy szülötte, Volt időknek versbe lényegültje, Egész nép álma eltűnőben... Szinte nincs is, szinte láthatatlan - S már alig van, szinte puszta lélek, Mely szavakba villan, szétczikázik. ” Hát lenéze akkor Gábor angyal, S látja tényleg Egressyt, druszáját, Venni búcsút drága Sándorától... Légbe puffog már színészi bombaszt, S bárha Sándri menne már, topog még, Indulóban muszka-lesre Bemmel, Már loholna atyja hős nyomában, Végre menne, kedve nyughatatlan - Tegnap írt Tordára hitvesének, Közben apró gyermekére gondolt, Folyton újabb terveket, jövőt szőtt, S azt a fránya posztó tiszti gúnyát Megrendelte végre egy szabónál. Ejnye, ráér... Hajh, ebadta muszka! Mintha látnám, hogy porolja el Bem! Ily mulatságról lekésni vétek... Győzelem kell! Végre győzni kéne... Isten óvjon! Ejsze, vár Segesvár... Elrohan - s fölugrik egy szekérre. Néz utána, bámul Gábor angyal:
