Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11. szám - Kovács András Ferenc: Petőfi Vásárhelyütt (Legenda a XIX. századból (vers)
Kovács András Ferenc Petőfi Vásár helyütt (Legenda a XIX. századból) Szála Isten Gábor angyalához: „Szárnysegédem, fényes Gábor angyal! Végítélet s holtak harsonással Vélem együtt röpke pillanatra, Jer, tekints az árva földgolyóra, Mely planétás platnin egyre fortyog, Sisteregve fői saját levében, Mint vakondok túrta percznyi csillag - S Európa csendes, újra csendes... Am tekintsd e megtiport hazákat - Kétesebbre fordul, óh, Magyarhon, S fájdalomba bolyául újra Erdély. Veszni kezd a vélt világszabadság: Szép magyarló bokrétája kókad! Nézz le már a pördülő virágra: Nézz Maros-Vásárhely főterére, Majd ezernyolczszáz-negyvenk ilenczben, Július harminczra virradólag! Látod ? Itt a czifra grófi porta, És amott az ébredő Görög-ház!... Gyűl a honvéd, gyors huszár, gyalogság, Trombitáknak ércze szertesajdul! Hajnalégen gördülő szekérsort, Hadba szállást, harczi készülődést Láthatol... Meg Egressyt, druszádat, Anynyi dráma bősz szavalgatóját, Sebtiben ki nemzetőrnek állt be, Sanda fátum titkos eszközének - Ügy, amint az ily komédiásnak Illik és dukál, ha színre léphet! Most is éppeg érzeménykedik, ládd, Meghatódva tán önös magától Búcsuzódik egy barátja vállán. Czimborája, kit Békés megyéből O czibált ki bús Mező-Berényből, S új csatákba el családja mellől Csalta meszsze Csíkon át Bereczkig,
