Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11. szám - Faludy György: CCCXXI. szonett; Csillagászok; Szépség, boldogság (versek)

majd a veres mauretán sivatagban a gyönyörű gazella, mely szerényen megállt előttem, nem félt és csak nézett halványkék fényű, vágyódó szemével; s Új Guinea borzalmas, déli partján ahogy a sziklák közé csúszott térdem a halványan hajlongó és narancsszín halakhoz a Korái tenger vizében;

vagy amikor az éhségtől remegve a recski sötétzárkában megálltam s a kulcslyukon egy sugár tört be hozzám mint a tébolyult napfény Számoában; a huszadik század véres borzalma közt mennyi boldogság s gyönyörűség volt: könyv, állat, ember, szó, virág, kép, szobrok, míg nem borult hitvány ködbe az égbolt.

Most nyolcvannyolc éves lettem és tél van s Karácsony és még éjszaka felettem a hold fagyott, ezüst gyümölcse fénylik, melyet az ősz kertjében itt feledtek.

(Budapest, 1998)

3