Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 10. szám - Várdy Béla: Plész (Az emigráns "burdosházak" [munkásszállók] világa a századforduló Amerikájában)

legsikeresebb a clevelandi Dongó című lap volt, amelynek ide vonatkozó írásai teljesen Göre Gábor stílusában íródtak:

„Bartonyban [Barton] meg a zegyik miszisznek két főburdosa vót. De hogy két kard nem fér egy hűvejbe, hát a boáik [óody=test, barát, földi] is mindig marakodtak. Eccer oszt megunták a dógot, oszt elmuffoltak [to move=elköltözni]. Hát a miszisz is megharagudott, oszt lefoglaltatta a pedájukat [pay <riay=fizetési nap, fizetés]”.26

„A nyuvarki [Newark] főburdos meg hazakészült a ókontriba [old country=óhaza] az családjáho, hát igen siratta a miszisz oszt aszondi, mi lez most mán ővele? Annyit ritt a miszisz, hogy egész beteg lett oszt a felcser is járt hozzá. Eccer azutég kerített a miszisz egy másik bodit oszt raduvéba [right away=azonnal] lyobban lett felcser nélkül. Ojjan órajtos [all right = jó, rendben van] kedve lett, hogy még a tájmot is kiatta [to give out time=elbocsátani, kirúgni] a miszternek”.27

„A glenvudi [Glenwood] miszisz meg igen órajtosanélte a világát a bodikkal oszt a miszter legkésőbb tutta meg a dógot. De azér megtutta. Hát haza is ment eccer a sapbul [shop=műhely], oszt vót nagy ijettség. A miszisz is futott meg a bodik is. A zegyik bodi félbakancsba szalatt egészen Homesteadig oszt még ott se állt véna meg, de elütötte egy ótomobil [automobile=gépkocsi]”.28

Nívósabb, érdekesebb, és talán még jellemzőbb is a következő kis írás: „Egy virágzó magyar plézen nagy cécóra készültek a műkedvelők. Az italokról bőven gondoskodott a rendezőség. A misziszek puccosan jelentek meg, újmódis amerikai szoknyában; a gyerekeket is magukkal vitték s egy 'papp '-os fiaskót [pop=üdítő ital] is a kezükbe nyomtak, hogy ne bőgjenek. Violát, az alföldi haramiát adták, s egy miszisz is ott ült büszkén a kislányával. Mikor az egyik szereplőre a csendőrök puskával tüzeltek, a kislány felkiáltott: 'Édesanyám! Megölik a főburdosunkat!' Nagy kacagás támadt, és az anya nem viszi többet színházba a kislányát, mert hátha még többet is talál mondani a gyermek! ”29

Az élclapok írói, valamint az olyan versfaragó mesterek, mint Szarvas Pál, nem irodalmi babérokra pályáztak. Csupán az igen szerény szellemi nívót képviselő olvasóik vagy hallgatóik mulattatására írták ezeket a korabeli amerikai-magyar élet jelenségeit megelevenítő élceket és gúnyrigmusokat. Nem úgy Szécskay György (1880- 1958), aki századunk első felének egyik legünnepeltebb amerikai-magyar költője volt, aki időként az irodalmi berkekben is elfogadható szinten írt, s aki ennek következtében a Magyar Irodalmi Lexikonba is bekerült.30 írásai a házról, a kínzó honvágyról, a trianoni országcsonkításról, valamint az amerikai magyar munkásélet számos nehézségeiről és nyomoráról szólnak. Az utóbbiak között időnként olyan írása is megjelent, amely megpengette az amerikai magyar családi és társadalmi életet rákfenéjét, a burdosházi lét züllesztő hatását is.

Az 1947-ben, Őszi tarlózás ötven éves mezőn című gyűjteményes kötetében például két remek novellát szentel ennek a témának. Jókus Barnabás házassága című írása a címhős kettős életét hozza párhuzamba egymással: a fiatal nőtlen burdosét, aki más feleségét szeretgeti, valamint a családos burdosgazdáét, aki kénytelen másik oldalát is megismerni. Mint fiatal, jóképű legény, Jókus Barnabás éveken keresztül élvezte a hozzá hasonló burdoslegények szinte természetszerűen kijáró felelőtlen szerelemi viszonyokat. De aztán eljött az az idő is, amikor megházasodott és azt követően beilleszkedett a szinte elkerülhetetlen burdosgazda-lét szokásos életfolyásába, ahol aztán saját bőrén volt kénytelen tapasztalni a burdostartás átkait.

Először csak a szokásos apró jeleket észlelte az asszony körül. Nemsokára azonban azt is tapasztalta, hogy felesége elhidegült tőle: „Tudta ő, az egykori asszonyos Jókus ne tudta, ne értette volna, hogy mit jelent ez?... Elővette az asszonyt éppen úgy, mint valamikor az ő asszonyát is elővette annak férje..., sőt... letérdelt előtte és úgy könyörgött neki..., hanem hát ez mind hiábavaló dolog volt, éppen úgy, mint akkor régen... Egy napon aztán, mikor a bányából hazatért, üresen találta a házat.

75