Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 10. szám - Várdy Béla: Plész (Az emigráns "burdosházak" [munkásszállók] világa a századforduló Amerikájában)
Elszökött az asszony azzal a fiatal legénnyel, aki [mint valamikor Jókus Barnabás] az udvarlását az ajtó összefaragcsálásával kezdte”.31 A rossz előjel című novella sokkal tragikusabban, asszonygyilkossággal végződik. Az írás tragikus hősének, Péter Jánosnak fiatal felesége van, aki szintén burdosházat vezet és fiatal burdosokat tart. Eddig Jánosnak nem volt oka gyanakodni semmire és senkire. Újabban azonban rossz előérzet lepte meg. Már otthonról, az Északkeleti-Kárpátok görög katolikusok-lakta vidékéről magával hozott egy nagy adag babonás hitet, tehát hitt az előérzetekben. Most viszont szinte teljesen ellepte a rossz előérzetek halmaza, melyek hatására szinte biztosra vette, hogy valami igen kellemetlen fordulat történik az életében. Azon a bizonyos napon, amikor beütött a tragédia, a kutyája is oly furcsán vonított. Hite szerint a kutyavonítás mindig nagy tragédiák előjele. János egy esetleges bányaszakadásra gondolt, s így csak nagy nehézséggel tudta magát rávenni, hogy elinduljon. Már a bánya mélyén volt, amikor valami arra késztette, hogy kirohanjon és visszasiessen a telepre. Közeledtével „már messziről föltűnt neki, hogy a Pista [az új burdos] lakó szobájának ablakain a függöny még mindig le van húzva. A konyhaajtóhoz kerülve csodálkozással látta, hogy felesége nincs ott... Belül ijedt mozgást, zavaros suttogást hallott... Ebben a pár pillanatban egyszerre fölébredt benne a féltékeny hím... Belökte az ajtót... és ott voltak ketten... a felesége... meg a Pista... amint ijedten... rémült csodálkozással bontakoztak szét az ölelkezésből... Péter egy pillanatig megdermedve állott..., miközben mellette nehéz dobbanással, zuhanva ugrott ki a Pista..., a felesége szeretője. Mindezt Péter nem látta, csak a fejszét fogta... Az asszony sikoltva csúszott eléje az ágyról, de már akkor Péter János nem is hallott egyebet, csak a maga lelkének valamilyen mámoros, gyilkolásra ösztönző gügyögését. Aztán lesújtott a fejsze, erősen, határozottan, gyilkolva ”.32 És ezzel János további élete, valamint árván maradt gyermekeinek sorsa is mindörökre megpecsételődött.33 Néhány ide vonatkozó észrevétel Az általános korabeli fölfogással szemben, a századforduló kivándoroltjainak nagy része a hazai nyomorból nem az amerikai jólétbe, hanem egy más típusú nyomorba került. Egy olyan nyomorba, amely ideiglenesen még életnívóbeli és erkölcsi süllyedést is jelenthetett. Ennek ellenére legtöbbjük elfogadta ezt a kockázatot, mert Amerikából nézve a jövő mégiscsak szebbnek tűnt, mint a falu kilátástalan szegénységéből és a korabeli osztálytársadalom bilincseiből. Ennek az elképzelt szebb jövőnek az érdekében egyesek igen sok áldozatra voltak hajlandók. A kivándorlók jelentős többségének megérte ez az áldozatvállalás. Szerencsétlenebb társaik részére viszont csupán fizikai, lelki és erkölcsi romlást eredményezett. Hosszú távon persze az ilyen lesüllyedés mégsem volt általános. Aki keményen dolgozott, az előbb-utóbb mégiscsak megérhette álmai egy részének beteljesülését. Ennek az érvényesülésnek azonban sokszor igen nagy ára volt. A családtól, a feleségtől, a megszokott közösségtől való huzamosabb távoliét; a sok évre kihúzódó és az élet sok területét érintő nélkülözés; valamint sok esetben a családi élet teljes szétzüllése, szétesése - akár a férj, akár a feleség erkölcsi botlásai következtében. Bizonyos esetekben ezek a botlások érthetők, szinte elkerülhetetlenek voltak. Mindez azonban mit sem von le abból a tényből, hogy az ilyenek számára a kivándorlásnak igen nagy ára lett. Idővel persze ez a tény is eléggé közismertté vált, melynek következtében ezt az árat csak azok voltak hajlandók megfizetni, akiknek a hazai élet már teljesen reménytelennek tűnt. 76
