Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 10. szám - Várdy Béla: Plész (Az emigráns "burdosházak" [munkásszállók] világa a századforduló Amerikájában)
gyermekei - beleértve a magyarokat is - szinte kizárólag csak iparban dolgoztak, természetszerűleg csak az ország északnyugati vidékein helyezkedtek el.5 A fönti tényezők következtében a századforduló amerikai magyarsága három típusú településre összpontosult: (1) a nagyvárosok negyedeibe, (2) a fönti államok bizonyos iparágaival összekötött kisebb iparvárosaiba, (3) valamint a bányavidékek saját amerikai-magyar nyelvükön plész-nek vagy pléz-nek \place=hely] nevezett kis telepeire. Egyes nagyvárosokban, ahol a magyarok tízezres tömegei éltek, kizárólagos magyar negyedek is létrejöttek, mint például New Yorkban, Clevelandben, Pittsburghben, Chicagóban és Detroitban. Szűkebb formában ugyanez a helyzet alakult ki sok olyan kisebb iparvárosban is, ahol szintén több ezer magyar emigráns helyezkedett el - általában egy-két nagyobb iparvállalat szárnyai alatt. Az utóbbiakra példaként említhető a Connecticut állambeli Bridgeport, a New Jersey állambeli Perth Amboy, Passaic, New Brunswick és Trenton, a Pennsylvania állambeli Bethlehem, Johnstown, Uniontown és McKeesport, az Ohio állambeli Akron, Youngstown, és Toledo, az Indiana állambeli South Bend és Gary, a Michigan állambeli Flint, valamint a West Virginia állambeli Pocahontas.5 A bányák közelében elhelyezkedő és a nagyvilágtól teljesen elzárt kis telepeken és a közeli falvakban magyar városnegyedek nemigen alakulhattak ki. Azonban a magyarok ott is egymás közelségében húzódtak meg. A nagybirtokra alapozott déli vagy középnyugati államokban - néhány utópisztikusnak nevezhető települési vállalkozástól eltekintve7 - alig-alig akadt magyar emigráns. S az egyetlen Kalifornia kivételével - ahol 1922-ben 6.100, 1980-ban 165.000, s 1990-ben pedig 159.000 magyar élt - akkoriban ugyancsak kevesen mentek ki a vadnyugati és a Csendes-óceán menti államokba. Ugyanez mondható a Karib-tenger két szemközti partján elhelyezkedő Texasról és Floridáról is, ahol 1922-ben mindössze 1.100, illetve 450 magyar élt. 1990-re azonban Texas magyar lakossága már 32.000- re és az igen nagy népszerűségnek örvendő Floridáé pedig 100.000-re emelkedett. Florida azonban főleg a meleg vidéket kereső nyugdíjasoknak lett kedvelt tartózkodó helye.8 Az első világháborút megelőző három évtized folyamán az északkeleti iparvidék fönt jelzett három különböző típusú magyar településének kialakulása nagyjából párhuzamosan haladt. A háborút követően azonban ez a fejlődésrendszer kissé megváltozott. Az 1920-as évek folyamán ugyanis, mikor az amerikai magyarság már két külön nemzedékből, a bevándoroltak és bennszülöttek csoportjából állt, végleg megszületett az Amerikában maradás gondolata. Ennek a gondolatnak a tudatosodása azonban az eddigi életstílusuk átalakulását is megkövetelte. Amíg ugyanis a hazától való távollétüket ideiglenesnek tekintették, egy remélt hazai szebb jövő ígéretével sok mindent hajlandók voltak eltűrni, beleértve az életnívójuk létminimum alá való leszorítását is. De amikor ez az ideiglenes állapot és azzal járó hazai tervek gondolata füstbement, vagyis amikor rájöttek, hogy azt a bizonyos „szebb jövőt” Amerikában kell meglelniük, azonnal átértékelték álláspontjukat és nekiláttak jövőjük kialakításának. Az amerikai-magyar településrend szempontjából ennek a döntésnek két közvetlen eredménye volt: a bányatelepekről és az ottani munkásszállásokból való tömeges elköltözés, valamint a nagyvárosok magyar negyedeinek a rohamos kiépítése és átalakítása ún. „Kis Magyarországok”-ká [Little Hungary], Az utóbbiak legjellegzetesebb példája a clevelandi „Buckeye Road-i Magyar Negyed” volt, amely mintegy fél évszázadon keresztül valóban egy Kis-Magyarországot képviselt egy nagy amerikai iparváros keretei között.9 Lévén, hogy az első világháború előtti évtizedek magyar emigrációja egészen a huszadik század első évtizede végéig lényegében fiatal munkaképes férfiak ideiglenes kivándorlása volt, amerikai lakásviszonyaik is ehhez a helyzethez alkalmazkodtak. 1910-ig ugyanis a magyar kivándorlók mintegy 70 százaléka férfi volt (amerikai sta68
