Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 10. szám - Bálint Péter: A levelezés vágya (Mit is olvashatunk ki a magánlevelekből)

akár most megdögölhetnének, vagy akár ne is éltek volna”. Pilinszky János - Honffy Tivadarnak (Róma, 1948.) I. 14. In: Pilinszky János összegyűjtött levelei, Bp. Osiris, 1997. 39.

19 Paul Valéry: Füzetek, Bp. Európa-Mérleg, 1997. (ford. Somlyó György) 218.

20 Roland Barthes: A szöveg öröme, Bp. Osiris, 1998. 53.

21 „Kevés az író, akinek levelei egyanyagúak a regényei mondatával. Vagy aki a barátainak szánt sorokban is olyan életpózt mutat, mint verseiben. (...) Németh László... mondatai tán az aznap leírt tizedik levélben is kelnek úgy útra s haladnak, mint regényeiben. S regényeinek még ’keresett’ fordulatai is azért természetesek, mert ebből a közös tartályból valók: az ő természetéből”. Illyés Gyula: Naplójegyzetek, 1968. VIII. 19. In: Németh László élete levelekben 1914- 1948. Bp. Magvető és Szépirodalmi, 1993. 5.

22 Rouessau ez irányú kétségeinek ad hangot egy helyütt, s szavai nem csupán a vallomásokra, de egyes levélbeli megnyilatkozásokra is érvényesnek látszanak: „Amikor társalgás közben mondanivaló híján ártatlan fikciókhoz kellett folyamodnom, hibát követtem el, mert mások szórakoztatására nem szabad lealacsonyítanunk magunkat; s még nagyobb hibát követtem el, amikor kitalált díszeket aggattam a való dolgokra, az írás élvezetében, mert aki a valóságot mesékkel díszíti, voltaképpen eltorzítja” (In. Jean-Jacques Rouessau: A magányos sétáló álmodozásai, Bp. Európa-Mérleg, 1997. 71)

Répás János: Zászlótartó vitéz, 1995

66