Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 10. szám - Bálint Péter: A levelezés vágya (Mit is olvashatunk ki a magánlevelekből)
11 „Valakit egységként, azaz egyéniségként megérteni azt jelenti, hogy állandó sokrétűségében és változásban kell fogni belső világát, és ebben a változó folyamatosságban és örökös alakulásban kell megkeresni az egyensúlyt” - írja Tordai Zádor (im. 428-29) 12 E ponton kell megjegyezni, számos magyar levelezéskötet kiadásával kapcsolatban ugyanazon jogos aggály merül fel, mint amiről Géher István bölcs megfontoltsággal szól Sylvia Plath esetében; vagyis a válogató, a szerkesztő valamilyen oknál (vélt vagy valós jogot figyelembevételénél) fogva, cenzúrázza a szöveget, amikor is részben vagy ki tudja, mily mértékben hagy ki részleteket. „Aggályaim részben filológiai, részben dramaturgiai természetűek (...) Mi maradt ki a kipontozott hiátusok helyén: egy-egy mondat? bekezdések? oldalak? És milyen meggondolásból? Hogy mi a lényegtelen, azt az irodalomtörténésznek illene eldöntenie, nem a forráskiadónak. Ha ebben megelőzik (megakadályozzák), a filológus elveszíti objektivitását, manipulációt sejt, gyanakszik”. (Géher István: Mesterségünk címere, Amerikai könyuek magyar olvasóknak, Bp. Szépirodalmi 1989. 40-41.) Noha a forráselemző kénytelen tudomásul venni a forráskiadók mentegetőzéseit, mégsem mehet el szó nélkül a nemzeti klasszikusaink életművét megcsonkító gyakorlat mellett. 13 Weöres Sándor levelei bőven pótolják azt a hiányzó életrajzot, amelyről különben nagyon keveset tudhatnánk, hiszen maga a költő egy emlékezetes szonettje tanúsága szerint úgy tekint önéletrajzára, mintha nem is volna” - írja Bata Imre, a Weöres Sándor Egybegyűjtött levelek I-II. (Bp. Pesti Szalon-Mafra Mediterrán K. 1998.) Utószavában, II. 483. Még Győrffy Miklós is helyt ad e régi beidegződésnek az egyébként sokrétegű, árnyalt Kafka- kommentárjában: „Sokkal teljesebben bontakozik ki Kafka élete, legalábbis bizonyos szakaszaié, a leveleiből”, (A monologizáló Kafka, In. Franz Kafka: Naplók, levelek, Bp. Európa, 1981. 771); noha másutt világosan rámutat, hogy „a levelezés Kafka számára mindig is az emberekkel érintkezés leginkább művelhető formája volt. Ilyenkor a személyes jelenlét bénító, korlátozó hatása nélkül szólhatott a társhoz - s egyben önmagához (775); miként azt is érzékelteti: „Hogy Kafka elsősorban magának írt, a naplók és levelek tanulmányozása fedi fel igazán. Figyelemre méltó már az is, hogy ezek a más íróknál másodlagos, járulékos artikulációs formák milyen nagy helyet kapnak Kafkánál: jóval többet tesznek ki, mint az úgynevezett szépirodalmi életmű” (767). 14 „A legtöbb író esetében leveleinek kiadása az életmű (vagy annak valamely részlete) teljesebb megértését segíti elő. Gelléri németországi megnyilatkozásaiban többről van szó. Alkotásmódszerét, expresszionizmusba, szürrealizmusba hajló látásmódját, képzelőerejének mechanizmusát, groteszk humorát élesebb fénnyel világítják meg levelei, mint a velük egy időben született szépirodalmi alkotásai” -, írja Vargha Kálmán („ Egyetlen hal se kacag a Mainában’’, In: Újhold-Évkönyv 1986/1., Bp..Magvető, 460.), aki maga is érezve állítása túlzottan általános voltát, részletekbe menően pontosítja mit is világítanak meg a levelek az életműből. 15 Géher István: im 38-39. 16 „Néha azért írt levelet, hogy tisztába jöjjön saját érzéseivel; érzelmei gyakran éppen írás közben születtek. Vannak nyugodt hangnemben kezdődő levelei, írás közben azonban egyre hangosabb lesz, végül már tombol, de legyőzi dühét, hiszen kiadta magából, és mielőtt még a nevét odakaparná, lecsillapodik. Néhány levelét, amelyben a legtöbbet árult el önmagáról, sohasem adta postára, de célját így is elérte: kielégítette szenvedélyét - mert Wolfe bármilyen élményt csakis írott szavakban volt képes megemészteni. (...) Leveleiben kevés tükröződik a világból. Közügyekről ritkán beszél; nem ír személyes vagy irodalmi pletykákról; nem helyez más megvilágításba híres embereket; valójában Wolfe levelezésében önmagán és szerkesztőjén ... kívül szinte senkiről sem esik szó. Nem érdekli a címzett, kivéve, amikor a családjának ír; sok, sőt legtöbb levelét úgy kellett volna kezdenie, hogy Annak, Akit Érdekel. Ezeket a leveleket Thomas Wolfe írja Thomas Wolfe-ról; olyanok, akár a visszaható igék. Egy ember kifejezésre juttatja önmagát, megmagyarázza önmagát, megfesti önarcképét. Olyan ember története, aki regényt ír egy emberről, aki egy regényt ír” - jellemzi Malcolm Cowley Wolfe-homo scribens esszéjében az írót. In: Malcolm Cowley; Az amerikai író természetrajza, Bp. Európa, Modern könyvtár, 1976. 155-156. 17 Lionel Trilling: Művészet és neurózis, Bp. Európa, Modern könyvtár, 1979. 123. 18 „Hallottam a Baumgarten-díj kiosztásáról. Szentkuthy csak feleakkora író volna, mint Vas István? Ezt idáig nem tudtuk! Mégiscsak jók valamire az irodalmi zsűrik!” Pilinszky János - Sárközi Mártának (Róma) 1948. január 17-én. „Már sokkal szelídebbek a Weöres Sanyival való te- referék, nála csak az a baj, hogy egyedül saját dolgai érdeklik, a többiek, Sapphótól Illyésig, 65
