Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 9. szám - Nagy Gábor: Baka István hosszúversei

lírai reflexiók ötvözetei. A reflexiók egy fiktív lírai én gondolatai. A páros tételek mintegy kitérőként, betétként funkcionálnak, ám nem egyneműek: a II (Dal) cípiű tétel lírai dialógus: egy fiktiv (s a páratlan tételek lírai énjével nem feltétlenül ázo- nos) lírai én párbeszéde egy sorsában vele testvér beszélővel (illetve más olvasatban önnön másik énjével). A TV (Voltak itt tavaszok) lírát vegyít epikai történéssel, a többes szám első személyű beszélő pedig közösségi megszólalást jelent. A VI (Vadászat) egyetlen mondatnyi áradata a hosszúvers tetőpontja; közvetlenül a Trauermarsch rokona mind sodró lendületét, felsorolások és ismétlések meghatározta szerkezetét, mind személytelen beszédmódját tekintve. A VIII (Passió) tipikusan lírai betét, könyörgés egy ország, egy nemzet nevében.

Az egyes részek mint egy misztériumdráma jelenetei olvashatók, amelyben a tépe- lődő lírai én visszatérő monológjait (páratlan részek) az ezek magyarázataként, megjelenítéseként is funkcionáló dialogikus vagy monologikus betétek (páros részek) szakítják meg.

Szövegek terében. Ki beszél?

E hosszúvers szövegtere sokszorosan transztextuális. A cím - mint ezt a mottó („Ady Endre emlékének”) is sugallja -Ady Emlékezés egy nyár-éjszakára című versére utal. A páratlan tételek kezdése („Különös éjszaka ez”) szintén az említett Ady- verset idézek. „Különös, / Különös nyár-éjszaka volt” -hangzik ott a refrén. Ady „Egy világot elsüllyesztő / Rettenetes éjszakára” emlékezik, míg a Baka-versben ez az éjszaka jelen idejű; a rettenet kitérj edését, jelenlét ét, sőt örökérvényűségét tételezi ezzel.

Annál is inkább, mert a vers történelmi nézőpontja nem kapcsolható egyetlen idősíkhoz. Az első idősík - az Ady-utalások, illetve a VI (Vadászat)-ban a dzsentri-metafora kontextusa révén - az első világháború környéke. A TV (Voltak itt tavaszok) című betét zárlata azonban egy másik idősíkhoz, a második világháború idejéhez köthető. A csupa nagybetűvel írott zárósor - „ACHT PFERDE ODER ACHTUNDVIERZIG MANN” - olyan idézet, amely az apokaliptikus folyamatként értelmezett történelem egy újabb szeletét foglalja magába. Kettős utalással: egyrészt a vagonok feliratát idézve, másrészt Szilágyi Domokos Halál árnyéka című nagy kompozícióját, amely a haláltáborok poklát felidéző több tételes hosszúvers; a fasizmus emblémájává válik a versben többször idézett mondat: „nyolc ló vagy negyvennyolc ember / vagy százötven deportált”.

Ez a körülmény azonban különösen bonyolulttá teszi a kérdést ki beszél a versben (többnyire én-, néha mi-formában?) Szigeti Lajos Sándor egyértelműen fiktív Ady- monológként értelmezi a verset: „Adyra utal már a kötet címe - Tűzbe vetett evangélium - is, arra, amikor Ady - a maga teremtette legenda szerint - tűzbe dobja a Bibliát. És Adynak erre az éjszakájára (emlékezik vissza( a Háborús téli éjszakában is, ahol mintegy megelevenedik a legenda. S hogy valóban visszaemlékezésről, felidézésről van szó, azt magyarázza a hosszú vers egyes szám első személyű megformálása, mely mögött - fikcióként - maga a költő: Ady Endre áll.”10 Mindezt elfogadhatnánk, ha e vers pusztán „az első világháborút megelőző időszak történéseire”11 építő látomásvers volna. Ám korai volna azt a lehetőséget, hogy Ady-monológként olvassuk a verset, teljesen kizárni. A vers szituációs keretét adó páratlan számmal jelölt részek beszélője legalábbis emlékeztet Adyra: Adyra mint legendára az elégetett Biblia motívumával („És égnek könyvlapok, bibliám lapjai”), illetve Adyra mint Ady teremtette költői énre, Ady verseinek lírai alanyára. Ám itt is megszorításokkal kell élnünk; elég, ha az előbbi idézetet továbbolvassuk („... bibliám lapjai, felizzanak / a sorok, mint máglyán a holtak - zsíros bűzüket / érzem már holtomig”), a középkori ha75