Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - Calvus, Caius Licinus: Versek (Kovács András Ferenc műfordításai)
Caius Licinius Calvus* I. Sírjatok Venusok, ti is Cupidók és minden szerelemtudó halandó. Mert meghalt az öröm s a vers varázsa, nem villan kacagása szét közöttünk, elszállt, mint az idő, a szó s a jókedv, mert nincs már, ki e szajha korszak éke volt itt még az imént - a víg poéta nem sóhajt szerelembe fúlt szitokkal. Mert meghalt a mi kedvesünk, barátunk, s játszi szelleme bármely új reménynek elröppent vele, füstbe ment, magasba. Sírjatok, ti rimák, ti szűz mimácskák, álszent Mnemonisek, ti bérei kurvák, lantpengetve zokogjatok, ti lengék! Ordíts égre ma, Róma söpredéke, rúgd a port, kiabálj hatalmasoknak, hős erényt hazudó rideg pojácák izgatnak, s leigáznak ócska piszkok, ordítsd, köpd a szemükbe, hogy ki költő, légyen bár kiterítve is, de tisztább náluk - Elysium lakója, boldog láng emészti el, és finom borokkal hűtik majd le a csontjait, ha forrók! Sistergőek a hamvaid, parázslók, jótét cimbora, jaj, pazar Catullus, úgy siratlak, akárha lusta parton Benacus-tavi lyd habok susognak, sajgón szisszen a szél, s a bénuló lomb hulló szirmokat áldoz érted édes Sirmiódban... A maszkodat viselvén csetlek-botlok előtted, árva árnyék, és elfordul az arcom, és betartom bús fáklyámat alád - halotti máglyád * Caius Licinius Calvus (i.e. 82 - i.e. 47?) előkelő plebejus családból származó római szónok és költő, Catullus legjobb barátja. Irodalmár barátaival együtt elhatárolta magát Caesar és Pompeius politikai törekvéseitől. A szónoki pályán Cicero vetélytársának számított. A fiatal, művelt ifjak körének, a „neoterikusok” néven emlegetett csoportnak irodalomelméleti meglapozójaként kedvelt költő maradt az augustusi aranykor idején is. Számos költői művéből mindössze 124 vers, illetve 43 töredék maradt ránk. 9
